Vidra Szabó Ferenc

Könyvtári trendek a statisztikai adatok tükrében
(1998-2002)

Bevezető

A Könyvtári Intézet munkatársai időről időre kísérletet tesznek arra, hogy a statisztikai adatok segítségével rámutassanak azokra az eltérésekre és tendenciákra, amelyek a különböző helyzetű könyvtárakat jellemzik. Korábban két tanulmányt is publikáltunk ebben a témában, mind a két alkalommal tíz-tíz év változásait bemutatva.¹ Jelen dolgozatunkban elsősorban a mai helyzetre koncentrálunk, illetve az elmúlt öt év változásait vesszük alaposabban szemügyre.

Elemzésünk - reményeink szerint - segítséget nyújthat a minőségmenedzsment szemlélet és gyakorlat minél szélesebb elterjedéséhez, különös tekintettel a tudatos teljesítményértékeléshez, a különböző régiók, megyék és könyvtárak adatainak összevetéséhez. Munkánkkal elsősorban a különböző időpontokban és helyszíneken elért eredmények eltéréseire, kiugró értékeire, a trendek irányultságára hívjuk fel a figyelmet, és kevésbé vállalkozunk arra, hogy az egyes eltérések sokrétű okait feltárjuk. Mindezen feladatok az egyes könyvtárakra várnak, csakúgy, mint a lemaradás okai megszüntetésének és a felzárkózás módszereinek összegyűjtése, kidolgozása és alkalmazása.

A könyvtárakra vonatkozó adatokat az évente megjelenő könyvtári statisztikai kiadványokból vettük. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ezek az alapadatok mindenki számára hozzáférhetőek nyomtatott² és elektronikus formában³ is, tehát az elemzések az egyéni igényeknek megfelelően kiegészíthetők, bővíthetők, finomíthatók.

Országos adatok

A jelenlegi helyzet

Megbízható adataink több évre, sőt évtizedre visszamenőleg elsősorban a települési könyvtárakra vonatkozólag vannak. Az utóbbi időszakban jelentősen nőtt a munkahelyi, szak-és felsőoktatási könyvtárak (továbbiakban: szakkönyvtárak) adatszolgáltatói megbízhatósága, teljesen kiesett viszont a látókörünkből az iskolai könyvtárak területe, mivel ezzel a feladattal az Oktatásügyi Minisztérium foglalkozik.

A legfrissebb - 2002-es - adatok szerint 2853 települési és 632 szakkönyvtárt tartunk nyilván (1. táblázat). Meg kell jegyeznünk, hogy a könyvtárak valós száma ennél alighanem több is és kevesebb is. Több azért, mert az utóbbi évek igen alapos felderítési munkája ellenére még mindig vannak "lappangó" könyvtárak, amelyek nem szolgáltatnak adatokat, és amelyek létezéséről nem is tudunk. Ezek az intézmények elsősorban kisebb szakkönyvtárak, amelyek születését, átalakulását és megszűnését szinte lehetetlen nyomon követni. A statisztikákban közölteknél ugyanakkor valójában kevesebb önálló könyvtár található az országban, hiszen a könyvtárak nyilvánosságát szabályozó törvény megjelenése óta lehetőség van arra, hogy az intézmények külön egységei önállóan is nyilvánossá válhassanak annak ellenére, hogy szervezetileg az anyaintézményhez tartoznak. Ez a jelenség főleg a felsőoktatási intézmények könyvtárainál figyelhető meg, ahol például a tanszéki könyvtárak önállóan is szerepelhetnek a listán. Ennek a helyzetnek a tisztázása az elkövetkezendő időszak egyik fontos feladata.

1. táblázat

A könyvtárak alapadatai, 2002

A könyvtárak számánál finomabb mutatónak számít a szolgáltatóhelyek száma, hiszen ez független a szervezeti hovatartozástól, és lényegében azt mutatja meg, hogy a használó hány helyen fér hozzá könyvtári szolgáltatáshoz. Adataink szerint a települési könyvtárak 3449, a szakkönyvtárak pedig 1641 szolgáltatóhelyet tartanak nyilván, tehát - leszámítva az iskolai könyvtárakat - összesen több mint ötezer helyszínen vehetünk igénybe könyvtári szolgáltatást.

Az ötezer könyvtári részlegben összesen hétszázezer négyzetméternyi alapterületen több mint hatezer főfoglalkozású könyvtáros van a segítségünkre, hogy a százmilliónál is több dokumentum közül a kétmillió beíratkozott olvasó megtalálja az éppen neki valót. A táblázat adatait szemlélve azonban máris jelentős különbségeket fedezhetünk fel a két típus között. A magyarázat kézenfekvő: a települési könyvtárak között jelentős a száma az aprófalvas települések kicsiny intézményeinek, míg a másik csoportban inkább a többmilliós állománnyal rendelkező, országos hatáskörű szakkönyvtárak dominálnak.

A legszembetűnőbb különbség az állomány nagyságának tekintetében van, hiszen a szakkönyvtárak összességében mintegy húszmillióval nagyobb állománnyal rendelkeznek, és az éves állománygyarapítás meghaladja a települési könyvtárak hasonló adatait, az állománygyarapításra fordított összeg pedig többszöröse azokénak. Az adatokban jól tükröződik a kétféle könyvtárhasználói magatartás is: a települési könyvtárakban még ma is inkább a kölcsönzés a meghatározó, a szakkönyvtárakban viszont a helyben használat.

A 2. táblázatból még szemléletesebben kiolvashatóak ezek a markáns különbségek: a települési könyvtárakban átlagosan csak tizenötezer dokumentumot találunk egy intézményben, míg a szakkönyvtárakban átlagosan százezret. A szakkönyvtárakba átlagosan több mint kétszer annyi olvasó iratkozik be, és majdnem háromszor annyian látogatják, mint a másik típushoz tartozót, ugyanakkor a kölcsönzési alkalmak és a kölcsönzött dokumentumok számának átlaga alig különbözik. Azt kell mondanunk, hogy az egy főfoglalkozású könyvtárosra jutó átlagos könyvtárhasználatok számában az egyéb különbségek ellenére nincs akkora eltérés, mint amekkorát vártunk: a települési könyvtárakban 5800 használat jut egy könyvtárosra, a szakkönyvtárakban pedig 4500.

2. táblázat

Viszonyszámok, 2002

Változások, tendenciák

A rendszerváltozás első tíz évében a legtöbb könyvtári jellemző kedvezőtlen tendenciát mutatott: jelentősen csökkent a szolgáltatóhelyek és az év folyamán leltárba vett állományegységek száma (3. táblázat). Ebben az időszakban szintén csökkent - bár nem jelentősen - a beíratkozott olvasók, a kölcsönzők és a kölcsönzött állományegységek száma. Ugyanakkor valamelyest nőtt a könyvtárak alapterülete és a könyvtári állomány nagysága, valamint ugrásszerűen megnőtt - csaknem tízszeresére - az állománygyarapítás éves összege, amely jelenség az időszakra jellemző infláció és könyváremelkedés miatt egyáltalán nem meglepő.

3. táblázat

A települési könyvtárak adatai,
1989-1999

Amennyiben az elmúlt öt év tendenciáit vizsgáljuk, szemünkbe ötlik, hogy az utóbbi egy-két évben a korábbi kedvezőtlen trendek megváltoztak, és több területen is javulás tapasztalható! (4. táblázat)

4. táblázat

Trendek a települési könyvtárakban
1998-2002

A könyvtárak és a szolgáltatóhelyek száma a rendszerváltozástól kezdődően egészen 2000-ig folyamatosan csökkent, az utóbbi időben viszont a csökkenés megállt, sőt növekedést is tapasztalhatunk. Meg kell azonban jegyezni, hogy a változás mögött valószínűleg nem az új könyvtárak létesítésének hulláma áll, hanem az, hogy egyre több könyvtár nyeri el a nyilvános címet, és ezzel automatikusan bekerül a statisztikai adatgyűjtés rendszerébe, valamint több olyan könyvtár ismét megkezdte a működését, amely korábban évekig zárva volt.

A könyvtárak összes alapterülete egyenletes emelkedést mutat, és ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a kilencvenes évek könyvtárbezárási hullámát a meglévő könyvtárak korszerűsítése és bővítése, új épületek átadása ellensúlyozni tudta.

A beíratkozott olvasók száma a rendszerváltozás első tíz évében folyamatosan és egyenletesen csökkent, az utóbbi években viszont ez a tendencia is megfordulni látszik, ismét emelkedés tapasztalható.

A kölcsönzések, valamint a kölcsönzött dokumentumok száma a vizsgált időszak első tíz évében szintén jelentősen csökkent, majd a kölcsönzési alkalmak száma az utóbbi években ismét emelkedni kezdett, a kölcsönzött dokumentumok számának alakulása viszont inkább stagnáló képet mutat.

A könyvtárhasználati alkalmak számáról a korábbi évekből nincsenek megbízható adataink, a közelmúlt statisztikai adatai viszont jól tükrözik a mindennapi könyvtárosi tapasztalatot, amely szerint a szolgáltatások igénybe vétele a kölcsönzésről egyre inkább a helyben használatra tolódik át: ezek a mutatók az utóbbi öt évben egyenletesen és jelentősen emelkedtek.

Az állománygyarapításra fordított összeg az első tíz év alatt közel tízszeresére nőtt: 1989-ben 142 millió forint volt, 1999-ben pedig 1 milliárd 368 millió forint. Az előző évtized elejének árrobbanását - ha némileg csökkentett tempóban - mégis jól követte a könyvtárak állománygyarapítási összege. A csúcs mindkét területen 1992-ben volt, amikor a könyvárak az előző évhez képest 65 százalékkal, az állománygyarapítás összege pedig 57 százalékkal nőtt - az összesített árindex (az infláció) viszont ebben az időszakban már túljutott a robbanáson, és növekedési üteme mérséklődött. Az évtized végére mind az árindex, mind pedig a könyvárak emelkedése megszelídült, sőt a könyvárak növekedési üteme alacsonyabb lett az összesített árindexnél. Az 1998-as évet mindenképpen kiugrónak kell tekinteni, mert ekkor az előző évhez képest majdnem ötven százalékkal nőtt a gyarapításra fordított összeg. A kiugró jelenség egyik magyarázata alighanem abban rejlik, hogy ebben az évben lépett be többféle könyvtár-támogatási rendszer, mint például az érdekeltségnövelő támogatás vagy a felzárkóztató pályázat. Az évtized végére az infláció éves szinten tíz százalékra, a könyvárak emelkedése 6 százalékra csökkent, ugyanakkor a könyvtárak állománygyarapításra fordított összege az előző évhez képest 20 százalékos emelkedést mutatott. A legutóbbi években mind az infláció, mind a könyváremelkedés tovább csökkent, az állománygyarapítás összege viszont a 2000-es mélypont után, egyenletesen emelkedik.

A gazdálkodási adatok változásai

A könyvtárak gazdálkodási adatait a korábbiaknál is óvatosabban kell kezelni. Ha az időbeli változásokat nézzük, mindenképpen figyelembe kell venni az inflációt, amely nem egyenes arányban oszlik meg minden területen. Mást jelent a könyvek beszerzési árának szempontjából, mást az energiaárak vagy a bérek vonatkozásában. Az egy könyvtárra jutó éves összköltségek 1998 és 1999 között jelentősen emelkedtek, majd két éves visszaesést tapasztalhattunk, végül a 2002-es év ismét jelentős emelkedést mutat (5. táblázat). Az egy könyvtárhasználatra jutó költség az elmúlt öt évben szinte egyenletesen emelkedett, mindössze 2000 és 2001 között volt némi visszaesés, míg az egy dokumentumkölcsönzésre jutó költség növekedése egyenletes volt. Amennyiben összevetjük a könyvtárak éves összköltségét, valamint az állománygyarapításra fordított összegnek az arányát, jelentős hullámzást tapasztalunk: a legmagasabb értéket 1999-ben találjuk, a mélypont 2000-ben volt, amelyet ismét egy emelkedés, majd ismét csökkenés követett. A könyvtárak összköltségvetése országos szinten a vizsgált időszakban minden évben emelkedett, az ingadozást az állománygyarapításra fordított összeg változásai befolyásolták (lásd a 4. táblázatot). Az 5. táblázat utolsó sorában található adatok azt mutatják, hogy a fenntartó milyen arányban veszi ki részét a könyvtár finanszírozásából, vagy - más megközelítésben - a könyvtár milyen mértékben kényszerül egyéb bevételi forrásokhoz jutni: pályázni, működési bevételt emelni stb. Mint az adatokból kitűnik, 1998-tól kezdődően egészen 2001-ig fokozatosan növekedett a fenntartó szerepvállalása, az utolsó évben viszont jelentősen csökkent.

5. táblázat

A települési könyvtárak éves összköltségvetése
1998-2002

Átlag költségvetés: éves összköltség (ezer Ft)/a könyvtárak száma
A könyvtárhasználat költsége: éves összköltség/a könyvtárhasználatok száma
A dokumentumkölcsönzés költsége: éves összköltség/kölcsönzött dokumentumok száma
Az állománygyarapításra fordított összeg aránya: állománygyarapításra fordított összeg/éves összköltség
A fenntartói finanszírozás aránya: éves fenntartói finanszírozás/éves összköltség

Régiós és megyei adatok⁴

A jelenlegi helyzet

Ismerve a hazai viszonyokat, nem meglepő, hogy az egyes megyék adottságai nagy mértékben különböznek egymástól. A 6. táblázat szemléletesen mutatja a különbözőségeket, amelyeket nagymértékben befolyásol az egyes megyék településszerkezete. Nyilvánvaló, hogy az aprófalvas dunántúli megyékben több könyvtárt találunk, mint az óriásfalvas alföldi megyékben. Nem ennyire kézenfekvő az összefüggés az alapterület tekintetében, hiszen joggal várhatnánk el, hogy a nagyobb lélekszámú óriásfaluban nagyobb alapterületű kulturális intézmény legyen, ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy az alapterület szempontjából is szinte ugyanaz a rangsor, mint a könyvtárak és a szolgáltatóhelyek száma szerint, vagyis a legjobb mutatókat a dunántúli megyék adják: Vas, Zala, Veszprém és Somogy. Keletről furcsa módon egyedül Nógrád megye furakodott be az "elit" csapatba, amelyik pedig általában nem szokott az élmezőnybe tartozni. Érdekes a helyzete Pest megyének, amely mind a négy szempontból a leghátrányosabbak között található. Magyarázatul szolgálhat, hogy ebből a megyéből hiányzik a megfelelő nagyságrendű megyei könyvtár, sőt hiányoznak az igazán nagy méretű városok is, amelyek felfelé húzhatnák az adatokat.

6. táblázat

A települési könyvtárak adatai megyénként 1.
2002

Kevésbé kellene befolyásoló tényezőnek lennie a településszerkezetnek a lakosokra számított állománynövekedés szempontjából. A 7. táblázatban mégis azt látjuk, mintha a dunántúli megyék lakosainak több és drágább új könyv járna, mint a keleti megyékben lakóknak. Zala és Somogy megye mindkét szempontból az élen jár, de kedvezőek a mutatói Vas, Győr-Moson-Sopron és Veszprém megyének is. Az állománygyarapodás tekintetében Szabolcs-Szatmár-Bereg vezet: ezer lakosra 217 új dokumentum jut, azonban ha a ráfordított összeget is megnézzük, akkor ugyancsak elszomorító képet kapunk, hiszen lakosonként mindössze évi 159 forint jut erre a célra, szemben például az élen járó Zala megyével, ahol ez az összeg 278 forint.

7. táblázat

A települési könyvtárak adatai megyénként 2.
2002

Nógrád megye részletes elemzést érdemelne, annyira ellentmondásosak a mutatói. Egyértelműen az élmezőnyben helyezkedik el a lakosok számához viszonyított könyvtárak száma, a könyvtári alapterületek nagysága, valamint a beíratkozott olvasók aránya tekintetében, ugyanakkor nagyon kedvezőtlen a helyzete az egy lakosra jutó állománygyarapítási összeg, valamint a kölcsönzött dokumentumok tekintetében. Valószínűleg a könyvtárépületek megmaradtak azokból az időkből, amikor a helyi bányászat és ipar még a fénykorát élte, a lakosságban is megmaradt még a könyvtár-látogatási kedv, de mindezekhez nem párosul megfelelő nagyságrendű állománygyarapítási összeg, amelynek következtében az állomány egyre jobban elavul, és mindez megmutatkozik a kölcsönzött dokumentumok számának csökkenésében.

Jelen dolgozatunk kereteit meghaladja, hogy valamennyi megyét külön-külön elemezzük, ám a fenti adatsorok segítségével a helyi viszonyokat jól ismerő szakemberek bátran megtehetik ezt.

A gazdálkodás adatai

Az egy könyvtárra jutó átlagos költségvetést - legalábbis a 8. táblázat adataiból úgy tűnik - leginkább az adott térség településszerkezete határozza meg. Az aprófalvas régiókban (Dél- és Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország) ez a mutató konzekvensen alacsony, míg az alföldi régiókban magas. A többi mutató függetlennek látszik a településszerkezettől. A könyvtárhasználat és a dokumentumkölcsönzés költségének szóródása sokkal alacsonyabb, mint az átlagos költségvetésé, és az eltérések magyarázatára sem könnyű érveket találni. Mindenesetre szembetűnő, hogy Nógrád és Veszprém megyében mindkét érték meglehetősen magas - tehát egy-egy könyvtárhasználat, illetve dokumentumkölcsönzés viszonylag sokba kerül. A könyvtárhasználat átlagos költsége magasnak tűnik még Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyében, saját régióján belül viszont alacsony Zala megyében.

8. táblázat

A települési könyvtárak átlagos költségvetése
2002-ben

Az éves költségvetésen belül az állománygyarapításra fordított összeg aránya jelentősen elmarad az országos átlagtól Csongrád és Nógrád megyében, a legmagasabb értéket Heves, Somogy, Zala és Pest megyében találjuk. A fenntartói finanszírozás aránya viszont Veszprém és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb, míg Zala és Fejér megyében a legmagasabb.

Régiós és megyei változások

Ha az elmúlt egy év változásait szemügyre vesszük, azt tapasztaljuk, hogy 2001hez képest 2002-ben összesen 265-tel több működő könyvtárt regisztráltak. A statisztikai adatszolgáltatásba frissen belépő könyvtárak azonban nem egyenletesen oszlanak meg a különböző megyékben, hanem elsősorban az aprófalvas területeken összpontosulnak (9. táblázat). Baranya megyében például 71 új adatszolgáltató könyvtár van, Borsodban 34, Somogyban pedig 32, ugyanakkor az alföldi megyékben - mint például Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar, Békés, Bács-Kiskun - alig találni növekedést, sőt Csongrád megyében egy könyvtárral kevesebbet jelentettek, mint korábban.

9. táblázat

Települési könyvtárak száma

A korábban már vázolt tendenciák természetesen nem egyforma mértékben mutatkoztak az ország valamennyi régiójában. A 10-11. táblázatból kiolvashatjuk, hogy öt év alatt milyen változások következtek be az egyes régiókban, azokon belül pedig az egyes megyékben.

10. táblázat

11. táblázat

A beíratkozott olvasók aránya országosan 8 százalékponttal nőtt, azonban éppen azokban a régiókban volt a legerőteljesebb növekedés, amelyekben korábban kedvezőtlen képet mutattak az adatok: Pest megyében, valamint az észak-magyarországi régióban. Az ezer lakosra számított éves állománygyarapodás mértéke hasonló képet mutat, hiszen az öt évvel korábbi időszakban - Pest megye után - a legrosszabb mutatóval rendelkező észak-alföldi régióban volt a legintenzívebb az előrelépés: az országos 5 százalékpontos növekedési aránnyal szemben 26 százalékpont. Ugyanakkor az országos tendenciákkal szemben három régióban (Észak-Magyarország, Dél-Alföld, Kelet-Dunántúl) csökkenést figyelhetünk meg! Érdemes kiemelni a nyugat-dunántúli régiót, hiszen a lakosságra vetített állománygyarapítás mértékének szempontjából öt évvel ezelőtt is az első volt, és ezt a pozícióját sikerült megtartania. Az egy lakosra jutó állománygyarapítás összege tekintetében ugyancsak a nyugat-dunántúli régió mutatja a legmagasabb összeget (219 Ft/lakos), és a növekedés aránya is itt a második legmagasabb (egyedül Pest megye előzi meg).

Összességében a régiónkénti változásokról elmondhatjuk, hogy egyrészt a korábban kedvezőtlen helyzetű területek sokat behoztak hátrányukból (Pest megye, Észak-Magyarország, Észak-Alföld), másrészt megfigyelhetjük, hogy a korábban is kedvező helyzetű területek sikeresen megőrizték, illetve növelték kedvező pozíciójukat (Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl). Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a táblázatunkat, azt is látjuk, hogy a régiókon belül óriási eltéréseket mutatnak az egyes megyék mind a fejlődés ütemét, mind pedig a legutóbbi statisztikai adatgyűjtés eredményét tekintve. A fejlődés mindhárom mutató alapján az észak-alföldi régión belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legdinamikusabb, az észak-magyarországiban főleg Heves megye jeleskedik, Nyugat-Dunántúlon pedig Zala megye mutat kiugró értékeket.

Ha csak a 2002-es adatokat nézzük, látható, hogy az egy főre jutó beíratkozott olvasók tekintetében saját régióján belül Veszprém megye, Zala, Somogy és Nógrád megye mutat kiugró értéket; az ezer főre számított éves állománygyarapodás tekintetében Szabolcs, Somogy és Veszprém megye jeleskedik; a lakosságra vetített állománygyarapítás összege tekintetében ugyancsak Zala és Somogy megyék vannak jó pozícióban.

A megyei könyvtárak adatai

Az eddigieknél is nehezebb feladatra vállalkozunk, ha nem csak a megyék vagy régiók, hanem az egyes könyvtárak mutatószámait akarjuk összevetni. Elemzésünk utolsó fejezetében mégis erre teszünk kísérletet, hangsúlyozva, hogy ezek az összehasonlítások csupán iránymutatásul szolgálnak, és semmiképpen nem alkalmasak értékítélet kialakítására. Az elemzésünk tárgyául kiválasztott mutatók ráadásul önmagukban is problémásak. Az első két megvizsgált mutató azt jelzi, hogy az egyes könyvtárakban hogyan aránylik az állománygyarapítás, illetve a fenntartói támogatás összege a könyvtár összköltségéhez, a harmadik pedig a könyvtárak telítettségére ad jelzőszámot, vagyis azt mutatja, hogy egy négyzetméter alapterületre átlagosan hány darab dokumentum jut.

Az adott év pénzügyi támogatottsága - tudjuk jól - mindig sok mindentől függ, például az éppen elnyert pályázati és célzott támogatásoktól, a megvalósuló beruházásoktól stb. Az sem biztos, hogy a zsúfoltság mutatószáma a lényegre mutat, hiszen csupán a dokumentumok számán alapul, és nem veszi figyelembe a méretüket. Tehát a következő elemzések csupán tájékoztató jellegűek, esetleg kiindulópontot jelenthetnek más, több szempontú elemzésekhez.

A 12. táblázat az állománygyarapítás és az összes költségvetés viszonyát mutatja százalékos arányban, összehasonlítva az 1998-as adatokat a 2002-essel. Az arányokban bekövetkezett legnagyobb "zuhanás" a veszprémi megyei könyvtárban érzékelhető (19,68 százalékról 7,41 százalékra!), amelynek magyarázata lehet az állománygyarapítás összegének csaknem megduplázódása csakúgy, mint a könyvtárfelújítással járó költségvetés kiszámíthatatlansága. Nagy mértékű a mutatószám csökkenése Szekszárdon (5,25%), Kaposvárott (4,7%), Szolnokon (4,38), Tatabányán (4,31%) és Debrecenben (4,25%). Az adatokból kitűnik, hogy a vizsgált könyvtárak között mindössze öt olyat találunk, amelyben a vizsgált időszak alatt nőtt az állománygyarapítás összegének aránya a többi költséghez viszonyítva. Egerben ez az elmozdulás alig kimutatható (0,32%), valamivel magasabb Szegeden (0,91%), közepes mértékű Nyíregyházán (1,32%) és Kecskeméten (1,68%), és a legmagasabb Pécsett (2,46%).

12. táblázat

Az állománygyarapításra fordított összeg aránya
az éves összköltséghez viszonyítva (%)

A 13. táblázat a fenntartói finanszírozás arányát mutatja az összköltségen belül. Látható, hogy milyen nagy az adatok szóródása a különböző megyei könyvtárak között: a zalaegerszegi megyei könyvtárban 1998-ban a fenntartó az összköltségek több mint 88 százalékát fedezte, a Veszprém és a Pest megyei könyvtárban pedig ez az arány még a 60 százalékot sem érte el. A fenntartó szerepvállalásának növekedése 2002-ben legmagasabb arányban a veszprémi könyvtárban figyelhető meg, míg a legerőteljesebb csökkenés Nyíregyházán és Miskolcon történt.

13. táblázat

A fenntartói finanszírozás
aránya az éves összköltséghez viszonyítva (%)

A 14. táblázat jól mutatja egyrészt a különböző helyszínek közötti arányeltolódást, másrészt azt is, hogy miként csökken a zsúfoltság egy-egy könyvtárbővítés vagy új könyvtárépület átadása után. Békéscsabán, Salgótarjánban és Kecskeméten öt év alatt alig változott a zsúfoltsági mutató, ugyanakkor óriási mértékben csökkent Szombathelyen, Kaposvárott és Veszprémben. Tovább nőtt a zsúfoltság azokban a könyvtárakban, amelyekben korábban sem volt túl kedvező a helyzet: Tatabányán, Debrecenben, Szekszárdon, Pécsett. Lényegében nem változott a helyzet a korábban középmezőnyben elhelyezkedő könyvtárakban: Eger, Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Szentendre, Szeged, Nyíregyháza, Szolnok. Ugyanakkor Győrben és Miskolcon az elmúlt öt évben valamelyest csökkent a zsúfoltság.

14. táblázat

Zsúfoltság (állomány/alapterület)

Összefoglaló

A legfontosabb mutatók alapján elmondhatjuk, hogy a hazai közkönyvtárakat érintő korábbi kedvezőtlen tendenciák szelídülni látszanak. Az utóbbi években nőtt a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak száma, a könyvtárak alapterülete, a beíratkozott olvasók száma, a kölcsönzések és a könyvtárhasználatok száma. Ugyanakkor az egyes mutatók korántsem egyenletesen oszlanak meg a különböző régiókban, megyékben és megyei könyvtárakban. Az adatsorok mögött meghúzódó magyarázatokat, az eltérések valós okait csak célzott kutatásokkal lehetne felderíteni.

Választ kellene keresni többek között arra kérdésre, miként befolyásolják a fejlesztési források elosztását a helyi gazdasági, társadalmi, politikai viszonyok, a településszerkezet sajátosságai, a könyvtár marketing- és lobbi tevékenysége, a valós partneri elvárások és igények. Tanácsos lenne több faktorú összehasonlító módszert kidolgozni a könyvtári benchmarking elősegítésére. Ki kellene dolgozni könyvtártípusonként a fenntartó részéről minimálisan elvárható feltételrendszert. Előrejelzést kellene felvázolni a könyvtári trendek irányultságáról, a partneri igények várható változásairól, a könyvtári rendszer esetleges átstrukturálódásáról. Ki kellene dolgozni, hogy mindezt hogyan befolyásolják a belső (társadalmi, gazdasági) és a külső (uniós csatlakozás) körülmények változásai.

Mindezen kérdések megválaszolásához a statisztikai adatok elemzése csupán egyetlen módszer, amelyet az egyéb forrásanyagok átgondolt, szakmailag megalapozott elemzésével, valamint önálló kutatásokkal lehet teljessé tenni.

1. VIDRA Szabó Ferenc: Néhány könyvtári mutató alakulása 1985 és 1995 között. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 1997. 6. sz.; VIDRA Szabó Ferenc: A legfontosabb könyvtári mutatók változásai, 1989-1999. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2001. 4. sz.

2. Könyvtári statisztika. Könyvtári Intézet, Budapest. Megjelenik: évenként. Előbb: Teke és szakma.

3. Letölthető: http://www.ki.oszk.hu/szolgaltatasaink.html

4. A megyék szerinti adatelemzésekből Budapestet - speciális helyzete miatt - kihagytuk! Elemzésünk során az alábbi régiós besorolást alkalmaztuk: Közép-Magyarország: Pest megye. Közép-Dunántúl: Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye. Nyugat-Dunántúl: Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala megye. Dél-Dunántúl: Baranya, Somogy, Tolna megye. Észak-Magyarország: Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye. Észak-Alföld: Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Dél-Alföld: Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye.