Venyigéné Makrányi Margit

Kistelepülési könyvtári ellátás
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében*

Adatelemzés,
kiútkeresés egy tanácskozás kapcsán

Borsod-Abaúj-Zemplén megye mind területi nagyságát, mind népességét tekintve Magyarország második legnagyobb megyéje. Területét illetően csupán Bács-Kiskun megye, az itt élők száma szerint pedig csak Pest megye előzi meg az észak-magyarországi régiónak természeti szépségekben bővelkedő, de számos hátránnyal szembesülni kényszerülő megyéjét. Településeinek könyvtári ellátását elemezve nem kerülhetjük meg azoknak az adatoknak legalább a vázlatos áttekintését, amelyek a legfontosabb demográfiai, gazdasági jellemzőket veszik számba.

A megye 738 143 lakosa 357 településen él, amelyek 15 statisztikai kistérséget alkotva adnak kinek-kinek lehetőséget a mindennapokban, tanulásra, munkára, művelődésre, kikapcsolódásra. Az alacsony lélekszámú, aprófalvas településszerkezet számos ellátási problémát vet fel nemcsak könyvtári vonatkozásban, de az élet egyéb területein is, súlyos probléma elé állítva az itt élő embereket. E kicsi közigazgatási egységek nem képesek fenntartani számos olyan intézményt, illetve szolgáltatást, amelyek törvény szerint a lakosság minden tagját megilletik. Ebbe a sorba tartozik a szükséges könyvekhez, dokumentumokhoz, információkhoz való hozzájutás törvény által szavatolt joga is.

Írásomban arra keresem a választ, mennyire sikerült ezt biztosítani a Borsod-Abaúj-Zemplén megye kistelepülésein élőknek, milyen akadályokat kell leküzdeni annak érdekében, hogy minőségi szolgáltatásokat tudjunk nyújtani a megye valamennyi lakójának.

A 357 településből mindössze 23 a város, a többi község, ezek túlnyomó többsége igen alacsony lélekszámú. A városok ugyancsak kis lakónépességűek. 10 városban 10 000 főnél kevesebben élnek, de van olyan kistérségi központ is, ahol a lakosok száma nem éri el a 3000 főt sem.

A városok fele távol a megyeszékhelytől, aprófalvas kistérségben található.

A megye 133 településén 500 főnél alacsonyabb a lakosságszám, további 85 településen 500 és 1000 fő közötti, 78 településen megközelíti a 2000 főt, 42-ben 5000 alatti, csupán 9 településen élnek 5 és 10 000 fő között. Ugyancsak 9 település lakossága van 10 és 50 ezer között, csak egyetlen település 100 000 feletti lélekszámú.

Mint látható, a megye lakosságának a fele 5000 főnél kisebb településeken él. Országosan a népesség 35 százaléka él községekben, Borsodban ez a szám meghaladja a 45 százalékot.

Ellentmondásos, egyben érdekes tény, hogy a bruttó hazai termék 4,7 százalékát a megyében állítják elő, ezzel Borsod megye a negyedik helyen áll a megyék rangsorában a főváros adatait is beszámítva. Ugyanakkor a magas munkanélküliség alig-alig változik. A megye jelentősen átalakult iparszerkezete nem támogatja az itt élő emberek elhelyezkedési esélyeit. A magyarázat az, hogy a modern technológiát alkalmazó vegyipari gyárak kevés, de magasan képzett munkaerőt alkalmaznak, ugyanakkor az ipari központoktól távol eső települések lakosságának alig van munkalehetősége. Megélhetést jószerével csak a települési önkormányzatok, azok intézményei, illetve a közhasznú foglalkoztatás nyújtanak.

Miközben a statisztikai mutatók több esetben cseppet sem szívderítő adatait soroljuk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a megyében Miskolcon található az ország egyik legnagyobb, több mint fél évszázada működő egyeteme, ahol évről-évre diákok ezrei szereznek európai szintű diplomát. Sarkosan fogalmazva, ez az ellentmondásos helyzet jellemzi a megye könyvtári ellátását is. Olyan világ- és európai hírű gyűjtemények találhatók e megyében, mint a sárospataki Nagykönyvtár vagy a Miskolci Egyetem Könyvtárának Selmeci Műemlékkönyvtára, a Városi Könyvtár Lévay József könyvtárának anyaga, de természetesen hatalmas tudományos, kulturális és információs értékkel bír a Miskolci Egyetem egymillió könyvtári egységet meghaladó gyűjteménye is.

Ugyancsak meghatározó a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár több, mint 500 000 könyvtári egységet kínáló állománya, illetve az itt elérhető szolgáltatások köre. Városaink könyvtári ellátása kiegyensúlyozottabb, mint a községeké, de ezen a téren sem megnyugtató a helyzet. Vannak olyan városok, ahol korszerű körülmények között, elegendő létszámú könyvtárossal, folyamatosan fejlesztett gyűjteménnyel és széles szolgáltatási körrel rendelkező könyvtárat működtet a fenntartó önkormányzat, de van olyan város is, ahol egyáltalán nem ilyen kedvező a helyzet. Az egy-két könyvtárossal működő városi könyvtárak esetében a könyvtárosok lelkesedése, tenniakarása nem pótolhatja a szakemberhiányt, amely akaratuk ellenére is kihat a szolgáltatások minőségére, végső soron a településen élők esélyeit csökkentve.

Akár elkeseredésre is adhat okot, de ezzel együtt a megoldások fáradhatatlan keresésére is ösztönöz, ha a települési ellátás elemzését tovább folytatjuk, és a kistérségek, kistelepülések statisztikai adatait, az adatok mögött álló valóságot vizsgáljuk.

A megyében 15 kistérség található, nagyon eltérő település- és lakosságszámmal. A tiszaújvárosiból kivált mezőcsáti kistérség mindössze 9 településből áll (15 194 lakos), míg az edelényi kistérségben 46 (36 565 fő), a miskolciban 40 (276 927 fő), a kicsinek szintén nem nevezhető encsi kistérségben is 35 (24 294 fő). Ha a kistérségek felől közelítjük meg a könyvtári ellátás helyzetét, igen nagy különbségeket tapasztalunk.

Míg a megyeközpont körüli miskolci kistérség 40 településéből 36-ban találkozunk könyvtári ellátással, addig az edelényi kistérség 46 településéből csupán 26-ban, az encsi kistérség 35 települése közül csak 15 helyen, a szikszói kistérségben a 23 település közül mindössze 7 helyen beszélhetünk könyvtári ellátásról. Nagyon rosszak a mutatók az abaúj-hegyközi, az edelényi, az encsi, valamint a szikszói kistérségben. Az éves statisztikai jelentőlapok elemzése során sem vidulhatunk fel. A megye 357 települése közül mindössze 237 helyen működik könyvtár, vagyis az önkormányzatoknak mindössze kétharmada nyújt könyvtári ellátást. Közülük azonban csak 154 könyvtár szerepel a nyilvános könyvtárak jegyzékén, ami kis túlzással a jó színvonalú ellátást jelzi. Valamivel tovább árnyalja a képet, ha az adatok mögé tekintünk, s a jelentőlapok sorait elemezzük.

A könyvtárral rendelkező települések közül 2003-ban szünetelt a szolgáltatás 34 helyen, és nem gyarapította állományát további 31 könyvtár. Így tulajdonképpen 185 település esetében nem beszélhetünk könyvtári ellátásról, ami a települések 52 százaléka. Durva számítással élve, közel 370 000 ember a jelenlegi struktúrában nem jut könyvtári ellátáshoz a lakóhelyén.

Többszörösen hátrányos területek képe rajzolódik ki előttünk, ha ezeket az adatokat kistérségekre vetítjük. Abaúj-Hegyköz 24 települése közül 8-ban van könyvtár, de ebből 2 szünetelt, 2 pedig nem gyarapított 2003-ban. Két városa - Gönc (a lakónépesség száma: 2268 fő) és Abaújszántó (a lakónépesség száma: 3407 fő) - egy-egy könyvtárossal működtetett intézményt, amelyek területi feladatok ellátását már képtelenek vállalni. A Bodrogköz valamennyi települési könyvtára gyakorlatilag vegetál, de nem sokkal jobb a helyzet a szikszói kistérségben sem. Az edelényi kistérség 46 településéből csupán 26 helyen van könyvtár, közülük 11 szüneteltette a szolgáltatását vagy nem gyarapította állományát. Ebben a kistérségben két városi rangú település van, amelyeknek könyvtáraitól számíthatnak segítségre a térségben élők. A sárospataki kistérség 13 könyvtárral rendelkező települése közül 4-ben nem gyarapítottak 2003-ban, vagyis korszerű szolgáltatáshoz aligha jutottak az itt élők. Viszont pozitív a kistérség helyzete abból a szempontból, hogy az oktatási, kulturális centrum szerepét évszázadok óta betöltő Sárospatak sokszínű, minőségi szolgáltatásokat nyújt könyvtári területen is, és a kistérségen belül jól megközelíthető.

A nyilvános könyvtárak jegyzékén szereplő intézmények esetében is van okunk a borúlátásra, hisz közülük 11 szüneteltette szolgáltatását, 8 pedig nem gyarapította állományát 2003-ban. Vagyis várható, hogy 19 könyvtár lekerül a nyilvános könyvtárak jegyzékéről, és ennyivel több település statisztikailag is ellátatlan marad. Jobb esetben a lakosság munkahelye, illetve tanulóhelye pótolja ezt a hiányt, kérdés persze, hogy ez mennyire hatékony megoldás a fenti demográfiai és könyvtári adatok tükrében.

A városok többsége a városkörnyék lakói számára munkahelyet, középfokú oktatási intézményeik továbbtanulási lehetőséget biztosít. Több esetben, de nem mindenkor. Például Ózd, Sárospatak, Sátoraljaújhely vagy Tiszaújváros könyvtára képes szolgáltatásait a település határain túlra is kiterjeszteni, de vannak olyan városok, amelyek alig rendelkeznek jelentősebb állománnyal, mint a nagyobb községek, vagyis szolgáltatási képességük korlátozott. De a könyvtárosok létszámát tekintve végképp megkérdőjelezhető a szolgáltatások kiterjesztésének esélye.

Feltehetjük a kérdést: milyen lehetőségei vannak annak a könyvtárnak szolgáltatás kiajánlására, ahol az éves gyarapítási összeg alig haladja meg az évi 500 000 Ft-ot, vagy támogatásokkal éppen csak eléri - a jelenlegi dokumentumárakat ismerve - a bűvös számnak egyáltalán nem mondható egymillió Ft-ot?

A településeken működő könyvtárak 75 százaléka közkönyvtár, 20 százaléka kettős funkciójú, míg öt százaléka ÁMK keretében működik, ami önmagában nem sokat mond, bár jelzi azt az erőfeszítést, hogy a települések többsége önálló intézmény fenntartására törekszik. Értelmezhető ez az adat úgy is, hogy a könyvtári ellátás fontosnak ítélt szolgáltatás számukra, így van remény arra, hogy erejükhöz mérten támogatják fenntartását. Kérdés persze, hogy az "erejükhöz mérten" mit takar, mire elég, milyen színvonalú szolgáltatás biztosítható általa, és segít-e az ott élőknek a megmaradásban, az előrejutásban. (A naiv könyvtárosi lélek bízik a könyvek erejében, a tudás hatalmában, a továbblépés igényében...)

További kérdés, hogy adottak-e a korszerű szolgáltatás feltételei a működő könyvtárak esetében? Ennek eldöntésében segít néhány mutató. A megye 237 települési könyvtárából mindössze 66-ban alkalmaznak főfoglalkozású könyvtárost, és ebben a városok is szerepelnek. (Mint írtam, a megyében 23 város van.) Tehát a könyvtárak többsége részmunkaidős, megbízási, vagy tiszteletdíjas, de nem ritkán társadalmi munkában dolgozó könyvtárosokkal igyekszik szolgáltatást nyújtani.

Technikai ellátottság tekintetében sem lehetünk elégedettek a megye települési könyvtárainak helyzetével. A könyvtárat működtető települések csupán 18 százalékában van használható számítógép a könyvtárban, valamivel kevesebb helyen, mindössze 45 településen lehetséges az internet használata. Mindez annak ellenére, hogy a települési könyvtárak jelentős számban pályáztak az elmúlt években a legkülönbözőbb lehetőségeket megragadva, de sajnos, sok esetben eredménytelenül.

A megyében a települési könyvtárak 40 százaléka csupán egy-két nap van nyitva, de 13 százaléka is csak három-négy nap. A nyitvatartási idő ez utóbbi esetben a napi fél órától 6 óráig terjed. Rendkívül változatos a kép, mint ahogy a települések is rendkívüli változatosságot mutatnak.

A községi könyvtárak 2003. évi gyarapítása átlagosan 231 db volt, ami önmagában elfogadható szám is lehetne, de a mögöttes tartalom már sokat ront az első megítélésen. Sajnos, nem egy esetben a 100 000 Ft-t sem éri el az éves beszerzési keret. Egy beszerzett dokumentum átlagára mindössze 687 Ft volt a községeknél, míg a városoknál ez az érték 1729 Ft. Békés megyében ez a mutatószám 1508 Ft a községek, 1941 Ft a városok esetében. A községekben 1998-hoz viszonyítva közel a duplájára (34 279 000 Ft) emelkedett az állománygyarapításra fordított összeg, ebből háromezerrel több dokumentumot vettek állományba. A legszembetűnőbb eltérés a községeknél tapasztalható. Ez jelzi, hogy a viszonylag elfogadhatónak látszó átlagbeszerzés mögött olcsó, feltételezhetően igénytelenebb feldolgozások beszerzése húzódik meg. Vagyis a rendelkezésre álló pénzből nem lehet egyszerre sokat és értékeset vásárolni. Nyilván itt csupán feltételezésekre hagyatkozhatunk, mert csak a beszerzett dokumentumok összetételének elemzése eredményezhetne valódi értékelést.

A kistelepülések könyvtári ellátása nem új keletű probléma a megyében. A '90-es évek eleje óta lassú leépülésnek lehetünk tanúi, amelynek számos oka van, de mindenképpen az ellátás minőségi romlásával járt. Míg 1990-ben 412 szolgáltatóhely működött a megyében, s a leltárba vett állomány 120 469 db volt, addig 1993-ban már csak 368 szolgáltatóhelyet regisztrált a statisztika, amelyeknek 23 százaléka szünetelt. A leltárba vett állomány negatív csúcsot döntött, mindössze 74 567 db dokumentumot sikerült Borsod-Abaúj-Zemplén megye könyvtáraiba beszerezni.

A lényegesen kisebb területű és lélekszámú Zala megyében 1993-ban 261 szolgáltatóhely létezését regisztrálták, kevesebb, mint 10 százalék szüneteltette szolgáltatását. A leltárba vett állomány darabszáma itt sem ebben az évben volt a legmagasabb, de nem esett olyan mértékben vissza, ahogy ezt a borsodi adatok mutatták. Míg Zala megyében 1990 és 1999 között mindössze 16-tal csökkent a szolgáltatóhelyek száma, addig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 412-ről 278-ra csökkent, vagyis 10 év alatt 134 szolgáltatóhely szűnt meg. 1993-ban elvileg minden település lakója hozzájutott közvetlenül könyvtári szolgáltatáshoz, 1994-ben viszont jelentősen romlott ez az állapot.

Természetesen nem az a baj, hogy megszűntek az életképtelen, nem gyarapító, szolgáltatást alig nyújtó könyvtárak. A probléma az, hogy nem lépett helyükbe más. A települések jelentős részéről eltűnt a könyvtári szolgáltatás, vele együtt a közösségi színtér, amely az igénykeltés eszközrendszerének része, művelődési, szórakozási, élményszerzési lehetőség, az információközvetítés eszköze. Sajnos, esetenként ott is megszűnt a könyvtár, ahol a lelkes, felkészült könyvtáros igyekezett betölteni hivatását; a helyében űr maradt. Jobb esetben a könyvtári állomány lezárva várakozik jobb sorsára, de van, ahol veszendőbe mentek a könyvek. Ugyan mit érhet az az állomány, amelyet tíz éve nem gyarapítottak, nem "poroltak", nem forgattak?!

A kistelepülések könyvtári ellátását reprezentáló adatsorok felvonultatásával nem az a célunk, hogy elriasszunk bárkit is vagy netán sajnálatot váltsunk ki. Sokkal inkább az, hogy a tényekkel való szembenézést követően, ezek nyomását kihasználva, közös gondolkodás során eljussunk a használható, kivitelezhető és finanszírozható megoldás kiválasztásához. Mert hogy kell megoldást keresnünk, ahhoz nem fér kétség. Nem maradhat ellátatlanul ennyi ember, ennyi település.

Az igények felkeltése, a rég elfeledett szolgáltatások ízének felidézése nem könnyű feladat, bizonyára nem is sikerülhet minden településen. De ahol van igény, ahol gondolnak a jövővel, ahol a településnek nemcsak a múltját siratják, hanem a jövőjében is bíznak, ott kell megoldást találni. De van, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A borsodi kistelepülések többsége, és a kistérségek egy része sem képes finanszírozni - még felelősségmegosztás esetén sem - azt a szolgáltatást, amire talán igény is lenne. "Ki fizeti akkor a révészt?" Nyújt-e valódi megoldást a többcélú kistérségi társulás? Megmaradnak-e a kistelepülések, van-e jövő a dombok között? Bizonyára van megoldás, vannak válaszok és vannak alternatívák. Mi most azt látjuk, hogy a holtpontról történő elmozduláshoz megfelelő alapot és támpontot nyújt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által megfogalmazott, a 2003-2007 közötti időszakra szóló stratégiai tervben foglalt célmeghatározás, valamint a minisztérium mellett tevékenykedő munkacsoport által kidolgozott Könyvtári fejlesztési koncepció a községekben, különösen a kistelepüléseken élők számára című dokumentum. A jogi keretek kialakításához és a finanszírozás kérdéséhez pedig a többcélú kistérségi társulások nyújthatnak segítséget.

"A kistérségi együttműködés a gazdasági és társadalmi szereplők aktivitására épülő tudatos fejlesztés térbeli kerete, társadalmi-gazdasági formája. A kistérségi szerveződések lényeges tulajdonsága, hogy a térség gazdasági és társadalmi szereplőinek érdekfelismerésére és önmozgására épül. A térség fejlesztése ebből következően a helyi gazdaság és társadalom szereplőinek ügye, akik a terület fejlődését akadályozó problémák és fejlesztési lehetőségek elemzése alapján összehangolt akciókra képesek. Ez nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy a fejlesztésekhez külső segítséget is kapjanak (hiszen az összefogások egyik nem is rejtett, hanem nyílt célja további pénzügyi és egyéb erőforrások megszerzése)" - fogalmaz Winkler György.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az országos átlagot meghaladó számban jöttek létre többcélú kistérségi társulások, és öt kistérségben beemelték a feladatellátás körébe a könyvtári szolgáltatást is. A sárospataki, az ózdi, az encsi, az edelényi és a szerencsi kistérség vállalkozott közös feladatellátásra. A könyvtári feladatellátást illetően más és más úton indult el mind az öt kistérség, bár vannak hasonlóságok. Az ózdi és a sárospataki kistérség a működő könyvtárak telematikai fejlesztését tűzte ki célul, ehhez számos más szolgáltatást csatlakoztatva, tudatos együttműködésre alapozva indított fejlesztést.

Az ózdi Városi Könyvtár a borsodnádasdi és putnoki könyvtárral közösen csatlakozott a megyei könyvtár integrált könyvtári rendszerfejlesztéséhez, és a tagkönyvtári modul alkalmazására építve kíván korszerű szolgáltatást nyújtani a térség lakóinak. Putnok és Borsodnádasd alközpontként segíti a területi ellátást, közvetíti az ózdi városi könyvtár és a megyei könyvtár szolgáltatásait a több, mint 75 000 lakosú kistérségben.

Encs és Edelény kistérsége a mozgókönyvtári ellátást választotta, és egy-egy mikrobusz átalakításával teremtik meg a kistelepülési ellátás alapjait. Az encsi kistérség öt települése (Csobád, Méra, Szalaszend, Szemere, Abaújkér) közvetlenül a megyei könyvtártól rendelte meg a könyvtári szolgáltatásokat, és mind az öt helyen biztosított a könyvtári szolgáltatások fogadására alkalmas hely.

Szerencs szintén az információtechnológiai fejlesztésére alapozott együttműködést választotta, az információ- és dokumentumszolgáltatás korszerűsítésével kívánja jobb ellátásban részesíteni a kistelepülésen élőket. A felsorolt megoldások eredményességét majd az idő bizonyítja, most még a kezdeti lépéseknél tartanak valamennyien.

A megye további tíz kistérségében nem született közös megoldás, nem emelték a könyvtári szolgáltatás kérdését kistérségi szintre. Az előzőekben vázolt lehangoló kép megváltoztatására, az ellentmondások feloldására többféle megoldás kínálkozik, de a településenként és kistérségenként is eltérő helyzetek más és más megoldást kívánnak.

A halmozottan hátrányos helyzetű, határmenti kistérségek esetében nem hagyható figyelmen kívül, hogy ipari nagyüzem nincs a közelben, élelmiszeri-pari tevékenység csak néhány településen ad munkát, a mezőgazdasági nagyüzemek sem biztosítanak megélhetést az itt élőknek. Vagyis a települések lehetőségei igencsak korlátozottak. Nincs abszolút megoldás, nincs mindenhol és mindenkor üdvözítő eljárás. Tények vannak, problémák, emberek, kérdések, feszültségek, félelmek. Hogy hol sikerül előrelépni és milyen mértékben, az nagyon sok mindenen múlik. Van-e elegendő információ a lehetőségekről, van-e igény az emberekben, lesz-e megfelelő támogatási rendszer, valóban akarjuk-e a helyzet megváltoztatását stb. Tudnak-e eleget a valódi könyvtári szolgáltatásokról, tisztában vannak-e ezek hasznával? Megtettünk-e mindent, hogy megismerjék valódi lehetőségeinket? Valóban sikerül-e minden kistelepülésen kialakítani az internetkapcsolatot? Van-e közösségi színtér, ahol az internet segítségével elérhetővé válhat nagyon sok szolgáltatás?

Megoldás lehet a mozgókönyvtári ellátás, a könyvtárbusz üzemeltetése azokon a településeken, kistérségekben, ahol már közösségi színtér sincs, ahol nem is gazdaságos a könyvtári szolgáltatások fogadására alkalmas tér kialakítása. De vajon gazdaságosan üzemeltethető-e a könyvtárbusz? Van-e pénzügyi fedezete azoknak a településeknek megrendelni a könyvtárbusz szolgáltatásait, ahol 15 százalék fölötti a munkanélküliség, s a legrászorultabb kistérségekben ez a szám meghaladja a 20 százalékot. Kérdések halmaza, amelyek válaszra várnak. A válaszok azonban csak párbeszédek sokaságával születnek meg, ehhez idő kell, türelem, megértés és okos, higgadt meggyőzés.

A megye könyvtárosai keresik a megoldást. Ezt bizonyította az év elején Sárospatakon tartott zempléni és felvidéki kistelepülések nemzetközi konferenciája is, amely éppen a kistelepülések könyvtári ellátását választotta témájául. A tettrekészséget, egyszersmind szakmai felkészültséget bizonyító előadások azt mutatták, hogy rohanó tempójú világunkban is van esély a megoldásra. Hisszük, hogy gazdaságos és hatékony, ugyanakkor humánus megoldások születhetnek a jövőben, amelyek a kistelepülések lakóinak az élhető világ lehetőségét nyújtják.

 

Irodalom

Borsod-Abaúj-Zemplén megye statisztikai évkönyve. 2003. Miskolc, KSH Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ig., 2004. 454 p.

Könyvtári statisztika 2003. Bp., Könyvtári Intézet, 2004. 160 p.

Venyigéné Makrányi Margit: A könyvtár működésének változó keretfeltételei, jogszabályi keretei, financiális feltételei. Záródolgozat. 2000. 56 p.

Winkler György: A települési önkormányzatok szerepe a kistérségi fejlesztésben. In: Régió, közigazgatás, önkormányzat. Bp., Magyar Közigazgatási Intézet, 2001. 343-358. p.

 

* Az írás a 2005. január 25-26-án, Sárospatakon megtartott, Zempléni és felvidéki kistelepülések II. nemzetközi konferenciáján elhangzott előadás bővített változata.