40. évfolyam, 1994. 1. szám 		Archívum

Könyvtárgépesítés és ergonomia
Szemle

Fülöp Géza

A nyolcvanas évek Magyarországon is meghozták a nagy áttörést a könyvtárgépesítésben. Ma már természetes, hogy a könyvtárban képernyők villognak, online katalógusban keresgélünk, s hogy egyre több könyvtáros kerül "munkaviszonyba" a számítógéppel. Korunk totumfaktuma azonban nem a leggondosabb "munkaadó", nem kíméli munkásai egészségét. Komolyra fordítva a szót: a számítógépes-képernyős munka számos egészségvédelmi-ergonómiai problémát vet fel.
A korszerű technika térhódításának kezdeti szakaszában a figyelem magára a gépre, az erőforrások és műszaki feltételek biztosítására, megfelelő szoftverek kidolgozására összpontosult. Csak a nyolcvanas évek közepe táján kezdett felébredni az érdeklődés a gép és ember viszonya, a számítógépnek az emberre gyakorolt hatása, a munkakörülmények iránt. Egészség- és munkaügyi intézmények, hatóságok, szakszervezetek kezdeményeztek vizsgálatokat, felméréseket, vontak le - nem mindig egybevágó, sőt néha egymásnak kimondottan ellentmondó - következtetéseket, s dolgoztak ki irányelveket a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmében. Az Európai Gazdasági Közösség 1990. május 29-i 90/270/EEC számú irányelve azokat a minimális követelményeket, előírásokat tartalmazza, amelyeknek a tagországokban az új munkahelyeken 1993-tól, a régi munkahelyeken pedig négy éven belül a munkáltatóknak eleget kell tenniük.

Kockázatok, veszélyek

Azokat a kockázati tényezőket, amelyek a dolgozók egészségét - bizonyítottan vagy csak feltételes módban - fenyegetik, öt csoportba sorolhatjuk.
Az első csoportba tartoznak azok a tényezők, amelyek fizikai ártalmakat okoznak, az izmok, izületek, csontok, a hát, nyak, derék fájdalmát, gyulladását idézik elő. Ezeket az ártalmakat, amelyek bizonyos mértékben a munka természetéből következnek, nagy mértékben súlyosbítják a rosszul megtervezett és elrendezett munkahelyi körülmények, munkaeszközök és a rosszul megszervezett munka. Mindezek helytelen testtartásra, sok felesleges fej-, nyak- karmozgatásra, -forgatásra, -nyújtásra kényszerítik a dolgozót. A rossz testtartás hatással van a vérkeringésre is, és altesti fájdalmakat, vérkeringési zavarokat okozhat.
A számítógép billentyűzete jobban igénybe veszi a dolgozó kezét, ujjait, mint a hagyományos írógép, gyakrabban okoz ínhüvelygyulladást, kéztőtáji fájdalmakat, ujjpanaszokat. A könnyebb leütés ugyanis nagyobb sebességet diktál (akár 10-12 000 leütést óránként), s hiányoznak azok a kis szünetek, megszakítások, amelyek a sorváltással, papírcserével járnak. Sokan a gyakran használt betűbillentyűk kényelmetlen elrendezését is hibáztatják.
Mindezek a kockázati tényezők fokozott mértékben hatnak azokra a dolgozókra, akik idősebb korban találkoznak a számítógéppel, akkor, amikor az izületek, izmok kissé már megmerevedtek. (A könyvtárban rendszerint ez a helyzet.)
Sok esetben nehéz pontosan meghatározni a panaszokat kiváltó okokat. Gyakran különböző okok azonos tüneteket váltanak ki, máskor az okok együttes hatásáról van szó. Ezért minden esetben alaposan meg kell vizsgálni a körülményeket, a fizikai, környezeti, pszichikai tényezőket, amelyek számításba jöhetnek.
Az a szervünk, amelyet a számítógépes, képernyős munka leginkább igénybe vesz, a szemünk. Bár megdönthetetlen bizonyítékok nincsenek az ilyen természetű munka szemrontó hatására - csak többé-kevésbé megalapozott feltételezések -, az vitathatatlan, hogy a képernyő nagyon igénybe veszi és fárasztja a szemet. Az operátorok legtöbbször a szem égéséről, viszketéséről, szemfájásról, a látásélesség csökkenéséről, kettős látásról, káprázásról panaszkodnak.
További következmények: fejfájás, ingerlékenység, fáradtság; stressz. Legtöbbször valójában nem a szem romlásáról, hanem a már régebbi, de fel nem fedezett szembetegség felszínre jutásáról van szó. Ezért nagyon fontos, hogy mielőtt valakit ilyen munkahelyre osztanak be - s később is időszakonként -, alapos szemvizsgálatnak vessenek alá. (Bifokális vagy kontaktlencsével nem ajánlatos számítógép elé ülni, mert ezekkel a munka sokkal megerőltetőbb.)

Mi okozza a szempanaszokat?

Széles körben elterjedt tévhit, hogy a munkahelyi stressz a magas beosztású, nagy felelősséget hordozó emberek "kiváltsága" (rosszmájúan fogalmazva: ez az ár, amit a nagyobb tekintélyért, a magasabb jövedelemért fizetni kell). Sajnos ez nem igaz, a hierarchia legalsó fokán is ki van téve az ember a stressznek.
A modern életnek ez a csapása nagyon sok baj forrása lehet. (V. Colemann Stress Control c. könyvében 194 tünetet sorol fel.) A legáltalánosabbak rövid távon: étvágytalanság, emésztési zavarok, idegesség, ingerlékenység, álmatlanság, fejfájás, migrén; hosszú távon: gyomorfekély, magas vérnyomás, koronaér-betegségek, depresszió, idegösszeroppanás stb.
Az automatizálás bevezetése nyomán kialakuló stressz okait négy csoportba sorolhatjuk:

Ha a vezetők nem mutatnak kellő megértést beosztottaik panaszai, félelmei iránt, nem kezelik megfelelően a munkavédelmi problémákat, nagy mértékben fokozhatják azok rossz hangulatát, rossz közérzetét, a feszültséget, a stresszt.
A legtöbbet vitatott kérdés: létezik-e sugárveszély a képernyő előtt. Ez elsősorban a terhes nőkkel kapcsolatban kap nagy hangsúlyt. Egy japán felmérés szerint a számítógéppel dolgozó nők egyharmadának valamilyen problémával vagy szövődményes szüléssel kell számolnia. Egy angliai felmérés azt mutatta ki, hogy a képernyős munkahelyen dolgozó terhes nők 36%-ánál léptek fel rendellenességek (koraszülés, a magzat károsodása stb.). Más források viszont rámutatnak, hogy ezek s más hasonló felmérések módszertanilag hibásak, statisztikailag helytelenül voltak kiértékelve, s a veszélyeztetettség nem nagyobb, mint más munkahelyeken.
Milyen sugarakról lehet szó?
A készülék gammasugarakat és kemény röntgensugarakat nem bocsát ki, a katódsugárcsőben keletkező lágy röntgensugarakat pedig a képernyő szinte teljesen visszatartja. Az operátort érő röntgensugárzás a legszigorúbb vizsgálatok szerint is jóval alacsonyabb a természetes forrásokból származó sugárzásnál, amelynek az emberiség állandóan ki van téve.
Az ultraibolya sugárzás, amelyet a képernyő kibocsát, elhanyagolható a Nap és a fénycsövek sugárzásához képest.
Az infravörös sugarak és a mikrohullámok szintje nagyon alacsony. Az előbbi kevesebb, mint egy százaléka a környezeti sugárzásnak, az utóbbi a legszigorúbb előírásokban megengedettnek legfeljebb egy ezreléke.
A képernyő körül kialakuló alacsony frekvenciájú elektromágneses tér erőssége a megengedettnek két ezrede.
Az elektrosztatikus tér a képernyő körül olyan gyenge, hogy nem befolyásolja a levegő ionizációs fokát. (A levegőben található negatív és pozitív ionok aránya - a legújabb elméletek szerint befolyásolja az emberek közérzetét, s egyes krónikus betegek állapotát, a nőkét jobban, mint a férfiakét, az öregekét jobban, mint a fiatalokét.)
Arra sincs perdöntő bizonyíték, hogy a képernyő káros mennyiségben bocsátana ki ultrahangot.
A fentiek alapján tehát úgy tűnik: a képernyő előtt végzett munka semmivel sem ártalmasabb ami a sugárveszélyt illeti - mint a mindennapi élet a rádió, televízió, hajszárító, mikrohullámú sütő, a nagyfeszültségű vezetékek s egyéb ördöngös találmányok környezetében, a lyukas ózonpajzs alatt.
A felsoroltak mellett van még néhány ritkán előforduló ártalom, amely a képernyős munkahelyen dolgozókat érheti. A nagyon érzékeny emberek arcán, bőrén kiütések jelenhetnek meg, s felléphet az ún. fotoszenzitív epilepszia (az epilepszia nagyon ritka formája, amelyet a fény vibrálása, villogása, a képernyőn megjelenő bizonyos alakzatok váltanak ki). Ennek a valószínűsége azonban nagyon kicsi, mivel ezt a betegséget - hála a tévének - már gyermekkorban felfedezik.
A rosszul elhelyezett vezetékek különböző baleseteket idézhetnek elő, a felgyűlt elektrosztatikus töltések miatt érzékenyebb embereket nem veszélyes, de kellemetlen áramütés érheti, rövidzárlat következtében tűz üthet ki, ám ezek nem tipikusan számítógépes ártalmak.

Egészségvédelem, biztonság, jó közérzet a képernyő előtt

Noha ma már közismertek (sokszor el is túlzottak) azok a veszélyek, amelyek a képernyős munkahelyen a dolgozókat fenyegetik, az ergonomikus szemlélet még nem vált uralkodóvá könyvtárainkban. S ebben nemcsak a pénzhiány a ludas - bár vitathatatlan, hogy nemcsak Magyarországon, de sokkal gazdagabb országokban is a könyvtárigazgatók örvendenek, ha sikerül biztosítaniuk az automatizálás bevezetéséhez, a berendezések üzemeltetéséhez, karbantartásához szükséges alapokat, de arra már nincs erejük, kedvük - s lehetőségük! -, hogy az ergonomikus munkahelyek megtervezéséhez szükséges erőforrásokat is kiharcolják. Sokszor azonban nem erről van szó. A nemtörődömség, a figyelmetlenség, az a hibás szemlélet, amely túlbecsüli az emberek alkalmazkodóképességét, s lebecsüli a rossz, hibásan megtervezett munkahely, a rossz körülmények okozta károkat, nemcsak a vezetők, hanem a könyvtárosok részéről is (egy kanadai felmérés szerint meglepően kevesen tartották szükségesnek az ergonómiai tervezést), szóval a hibás szemlélet azt eredményezi, hogy sokszor azokat a módosításokat sem hajtják végre, amelyek nem igényelnének nagy befektetést. Az ergonómiai szemlélet elterjedését az is gátolja, hogy számos kérdésben - sem a veszélyforrásokat, sem a helyes megoldásokat illetően - nem alakult még ki egységes vélemény.
Milyen körülményeket kell biztosítani a képernyős munkahelyeken?
A közvetlen munkahelynek, a munkaállomásnak (az EGK-irányelv pontosan felsorolja, mi tartozik ide: a képernyő, a billentyűzet, az operátor/gép interfészt meghatározó szoftver, a különböző opcionális perifériák, lemezmeghajtó, modem, nyomtató, telefon, dokumentumtartó, szék, asztal és a közvetlen környezet) tulajdonképpen személyre szabottnak kellene lennie. Ez azonban többnyire nem lehetséges, mivel ugyanazt a munkaállomást többen is használják. Nagyon fontos tehát, hogy minden szabályozható, állítható, mozgatható, forgatható legyen. Tekintettel kell lenni ugyanis az emberek eltérő méreteire, testtartására, egyéni igényeire.
A széket illetően a szakemberek a következőket ajánlják:

A fenti igényeket kielégítő székek költségesek, ám a vizsgálatok bebizonyították, hogy a kényelmes, ergonomikus ülés 15%-kal növeli az operátor teljesítményét, s így a kiadás akkor is bőségesen megtérül, ha a dolgozó munkaidejének csak egy részét tölti a képernyő előtt.
Az asztalnak kettős szerepe van: munkafelület és a munkaeszközöknek a dolgozó személyes tárgyainak "raktárfelülete". A követelményeket ennek megfelelően fogalmazzák meg:

A széket és asztalt természetesen nem lehet egymástól elszigetelten tárgyalni. Tervezéskor méreteiket egymáshoz kell igazítani. A mellékelt ábra jól mutatja az ajánlott méreteket.

Azoknál a bútoroknál, amelyeket az olvasók is használnak, fokozottabban szem előtt kell tartani, hogy az emberek különböző méretűek, s gondolni kell a mozgásukban korlátozott olvasókra is.
Az ergonomikus képernyő az alábbi tulajdonságokkal rendelkezik:
- mind vízszintes, mind függőleges irányban állítható, mozgatható, forgatható (függőlegesen kb. 110 mm-es távolságon, vízszintesen -5° és +20° között), felső széle szemmagasságban van;
- nem csillog, nem tükröz (ez a világítástól is függ);
- doboza világos színű és matt felületű;
- a fényességet és a kontrasztot az operátor igényeinek és a környezetnek megfelelően tudja változtatni;
- a kép állandó, vibrálásmentes, a betűk élesen formáltak, jól megkülönböztethetők, s megfelelő nagyságúak (50-70 cm távolság esetén a nagybetűk magassága 3-4,3 mm, szélessége ennek 75%-a, a kisbetűké a nagynak 70, illetve 60%-a, a sorok közötti távolság 4-6 mm).
A billentyűzetnek a képernyőtől függetlennek, könnyűnek, mozgathatónak, kb. 30 mm vastagnak kell lennie. Ajánlatos, hogy a vízszintessel 15° körüli szöget zárjon be. A billentyűzet és az asztal széle között annyi helynek kell maradnia, hogy az operátor alkarját, csuklóját kényelmesen tudja pihentetni. Ha szükséges, támasztékot is lehet a billentyűzethez szerelni.
Sokat vitatkoznak újabban a betűk elrendezésén. Egyes szakértők ugyanis úgy vélik, hogy a legelterjedtebb QWERTY elrendezés nem megfelelő, mert nem egyformán terheli meg a kezeket és ujjakat. Több új elrendezést dolgoztak ki (lásd az ábrát), de a QWERTY egyelőre "verhetetlen". Egyrészt, mert de facto ez ma a szabvány, másrészt, mert a megszokáson nehéz változtatni, s különben is a felmérések szerint a betűk elrendezése igen kis mértékben befolyásolja a teljesítményt. Fontos azonban az utasítás-billentyűk elhelyezése, s a számoké, ha sok számadattal dolgoznak.
A nyomtatónak két tulajdonságát kell figyelembe venni. A sebességét és a zaját. A túl lassú nyomtató az operátorban azt az érzést keltheti, hogy munkája nem elég hatékony, hogy képességei alatt teljesít. Ami pedig a zajt illeti, ha van rá lehetőség, kevésbé zajos nyomtatót kell beszerezni. (Sajnos a lézernyomtató sem zajtalan.)
A munkahely, munkaállomás elrendezése akkor ergonomikus, ha maximálisan biztosítja a dolgozó kényelmét, biztonságát, jó közérzetét - s ezáltal a hatékony munkát.
Ehhez mindenekelőtt gondosan elemezni kell azokat a tényezőket, amelyek szerepet játszanak a munkahely használatában. A könyvtárak között jelentős különbségek vannak mind nagyságban, mind a munka megszervezésében, a feladatok, részfeladatok elosztásában. Egy nagy könyvtárban például egy munkahelyet egyetlen dolgozó használ egyetlen munkafolyamat - pl. a katalogizálás - végzésére. Egy kisebb könyvtárban ugyanazt a munkaállomást többen használják különböző munkafolyamatok elvégzésére, máshol meg egyetlen könyvtáros dolgozik a munkaállomáson, de a legkülönbözőbb feladatokat végzi. Azt is figyelembe kell venni, hogy a gépesítéssel sok minden megváltozik, feladatkörök eltűnnek, összeolvadnak, újak jelennek meg. Ezért az alapos elemzést minden könyvtárban el kell végezni.
Számba kell venni, hogy hányan használják a munkaállomást, a használók nemét, korát, fizikai adottságait, a gép előtt töltött időt, a feladatok milyenségét, a képernyős és nem képernyős munka arányát, a számítógépes munka típusát. Ez utóbbi határozza meg például a három "főszereplő" egymáshoz viszonyított elhelyezését. Adatbevitelnél - katalogizálásnál - a forrásdokumentum, a besorolandó kiadvány, a régi katalóguscédula kell a központban álljon, mivel az operátor munkaidejének 70-80%-ában ezt nézi. Adatvisszakeresésnél - online katalógusban keresésénél - a képernyőt illeti meg a fő hely. Párbeszédes tevékenység esetén az operátor ideje nagyjából egyformán oszlik meg a képernyő, a billentyűzet és a forrásdokumentum között.
A munka megkívánta emberi kapcsolatok - kapcsolat a munkatársakkal, olvasókkal - szintén befolyásolják az elrendezést. A kölcsönzőpultnál például biztosítani kell az optimális feltételeket az olvasókkal való kommunikációhoz. Vannak könyvtárak, amelyekben az olvasó és a könyvtáros a pultnak ugyanazon az oldalán áll, hogy a kíváncsi olvasó láthassa, mi történik a képernyőn.
A könyvtáros fizikai adottságai és a használat gyakorisága szabja meg a használt tárgyak, segédeszközök távolságát. Vízszintesen az optimális távolság 35-45 cm, a maximális, a kinyújtott karral elérhető 55-65 cm. A leggyakrabban használt tárgyakat nyilván az optimális távolságon belül kell elhelyezni.
A szem védelme, kímélése megköveteli, hogy a képernyőt és a forrásdokumentumot lehetőleg egy magasságban, egymáshoz közel helyezzék el, a szemtől kb. 61 cm távolságra, a vízszintes alatt 10-15°-kal. Ehhez természetesen megfelelő dokumentumtartóra van szükség.
A képernyős munkahelyen dolgozóknak - a munka intenzitásától függően - másfél-két óránként egy-egy negyedórás kikapcsolódást (más természetű munkát, pihenést) kell biztosítani.
Bár - mint ahogy szó volt róla - a terhes nőket nem fenyegeti sugárveszély, saját kérésükre terhességük idejére más munkahelyre kell beosztani.
A környezet, a tágabb értelemben vett munkahely kialakításánál ergonómiai, egészségvédelmi szempontból a helyiség tágasságára, a világításra, a zajra, a hőmérsékletre, a relatív nedvességtartalomra és a légmozgásra kell tekintettel lenni.
A helyiségnek nem szabad zsúfoltnak lennie. A dolgozók jobban érzik magukat egy "levegős" irodában, teremben, s az akadálytalan mozgás is csak így biztosítható.
A tökéletes világítás - olyan helyiségekben főleg, ahol többféle tevékenység folyik - megvalósíthatatlan, hiszen majd minden munkának megvan a maga fényigénye. A képernyős munkához például gyengébb fény szükséges, mint a hagyományos irodai munkához. Ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő kontrasztot a képernyő és a háttér között. A szín sem közömbös. Az intenzív nézést igénylő munkához legmegfelelőbb a hideg fehér fény, míg a könyvek közötti böngészéshez kellemesebb a meleg sárga.
A világítással kapcsolatban nagyon fontos feladat a csillogás, a tükrözés kiküszöbölése. Ehhez jól kell meghatározni a képernyő és a fényforrások egymáshoz viszonyított helyzetét. A természetes fényforrásokat - ablak, üveges ajtó, üvegfal - ha szükséges, sötétítő függönyökkel, redőnyökkel kell árnyékolni. Szükség van a közvetlen és a közvetett, a központi és helyi fényforrások megfelelő kombinálására. A képernyő csillogásának kiküszöbölésére különböző segédeszközöket - ernyőket, szűrőket - lehet alkalmazni.
Az automatizálás tehát a legtöbb könyvtárban szükségessé teszi a világítás, sőt az egész elektromos hálózat korszerűsítését.
A könyvtárakban a zaj nem okoz hallássérülést, ám a számítógépesítéssel olyan zajforrások kerülnek be a "csend birodalmába", amelyek zavarják az elmélyülést igénylő szellemi tevékenységet, az olvasókkal folytatott párbeszédet, és akár stresszt is válthatnak ki.
A zajt teljesen kiküszöbölni nem lehet, de nem is ajánlatos. Kísérletek igazolják, hogy a teljes csend idegességet, sokkhatást idézhet elő. Bizonyos háttér-zajszintre szükség van. Sok esetben nem is a zaj erőssége, hanem természete az, ami zavaró (váratlan, rendszertelen, éles stb.). A végzett munka, az egyéni tűrőképesség, idegállapot is szerepet játszhat a zaj hatásában. (Van, akit idegesít kolléganője telefonbeszélgetése, van, aki észre sem veszi.)
A gépesített könyvtárban a zajt elsősorban a forrásnál kell csökkenteni, állandó ellenőrzéssel (a rosszul működő berendezések rendszerint zajosabbak), burkolattal, alátéttel. A nyomtatót akár más helyiségben is lehet elhelyezni, ha ezt a munkafolyamat megengedi.
A hőmérséklet is zavaró tényező lehet. Részben a készülékek gerjesztette hő, részben nem légkondicionált könyvtárakban - a munkaállomásnak a hőforráshoz viszonyított rossz elhelyezése okozhat kellemetlenséget.
A relatív nedvesség is befolyásolja a közérzetet. A legmegfelelőbb a 40-70%-os szint. Ami pedig a légmozgást illeti a szakemberek a 15 cm/mp sebességet tartják a legjobbnak. Ha ennél kisebb, az ember úgy érzi, "nincs levegő", ha nagyobb, huzatot érez. Természetesen nagy melegben erősebb légmozgásra van szükség.
Kényelmi szempontból is, de elsősorban munkavédelmi és biztonsági szempontból nagyon fontos a vezetékek, kábelek, csatlakozók elhelyezése. Ahol csak lehet, süllyesztéssel - az asztalokba, padlóba, falba süllyesztéssel - kell a huzalozást megoldani, úgy, hogy lehetőség legyen a fejlesztésre.

A szoftver

Mivel "testre szabott" szoftver elkészítése vagy elkészíttetése drága mulatság, s rendszerint meghaladja egy könyvtár anyagi lehetőségeit, a meglévő kínálatból kell kiválasztani a legmegfelelőbbet. A döntésnél az elvégzendő feladat mellett figyelembe kell venni a majdani felhasználók képességeit, ismeretszintjét. Bármilyen tökéletes egy rendszer, ha nehezen kezelhető, ha az átlagos felhasználó számára túl bonyolult, nagyobb pszichikai megterhelést, a munkatermelékenység visszaesését, az automatizálással szembeni ellenállást válthat ki. A jó szoftver átlátszó, könnyen felfogható, megtanulható. A felhasználót világos, érthető visszajelzésekkel, magyarázatokkal, felvilágosításokkal, hibaüzenetekkel segíti. Minél több funkció van beépítve s hívható elő egy gombnyomással, annál jobb. Nagyon fontos az információk megjelenítése a képernyőn. Az üzenetek tömörsége, elrendezése, az információk logikus sorrendje, megjelenésük üteme, a színek használata mind befolyásolja a munka eredményességét, gyorsaságát, a könyvtáros vagy olvasó hangulatát, közérzetét.

A siker titka a jó előkészítés

Az automatizálás lényeges változásokat idéz elő nemcsak a könyvtári munka megszervezésében, a munkafolyamatokban, a szolgáltatásokban, hanem a könyvtárosok életében is. Megváltozik a munka jellege, megváltoznak a feladatok, a követelmények, az emberi kapcsolatok, a környezet. Ahhoz, hogy az automatizálás sikeres legyen, elérje célját, s ne okozzon - esetleg fizikai tünetekkel is járó - lelki sérüléseket, szorongást, stresszt s egyebeket (ergonómia!), alaposan elő kell készíteni.
Elsősorban idejében ismertetni kell a munkatársakkal az új rendszer előre látható következményeit, előnyeit, de hátrányait is. Be kell avatni a munkatársakat a várható nehézségekbe. Szükség van a dolgozók alapos szakmai felkészítésére, a munka beindulása előtt meg kell tanítani őket a készülékek kezelésére (sok helyen ezt elhanyagolják, nem számolva a káros következményekkel).
Meg kell hallgatni a munkatársak igényeit, véleményét, s ahol lehet, figyelembe is kell venni (az embert megnyugtatja, ha érzi, hogy van befolyása az eseményekre). Egy szó, mint száz: participatív vezetési stílusra van szükség. Emellett természetesen a vezetőnek jól kell ismernie az új rendszert, s pozitívan kell viszonyulnia hozzá.
Csak így érhető el, hogy a könyvtárosok szívesen fogadják az automatizálást, jó kedvvel vegyenek részt a bevezetésében, s megrázkódtatás nélkül tudjanak átállni a számítógépes könyvtári munkára.
Nem kevésbé fontos az olvasók, a könyvtárhasználók elő- és felkészítése. Ez azonban már nem ergonómiai kérdés.

Irodalom

  1. DYER, Hilary - MORRIS, Anne: Human aspects of library automation. Aldershot, Gower Publ. Comp., 1990.
  2. Council directive of 29 May 1990 on the minimum safety and health requirements for work with display screen equipment (90/270/EEC) = Official Journal of the European Communities. No L 156/14 - 156/18
  3. MACMORROW, Noreen: Ergonomic aspects of computer use. In: Encyclopedia of library and information science. Vol. 48., suppl. 11. 99-115.p.
  4. Ergonomics and VDT use. Prepared by the Library of Congress Collections Services VDT Ergonomics Committee. 1991. Reissued. 1992.

Országos Széchényi Könyvtár
Észrevételek (2000/04/12)