Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2025. február 18-án, kedden 15 órától megrendezte a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozat ötödik eseményét „A könyvtárak jövője a mesterséges intelligencia és automatizáció világában – Könyvtári alkalmazások, jó gyakorlatok” címmel.

A mesterséges intelligencia (MI) napjaink egyik legnagyobb hatású technológiai újítása, amelynek a mindennapi életben és a könyvtári tevékenységben való használatát is több aspektusból érdemes megvizsgálnunk. Egy háromrészes sorozatot szentelünk ezért ennek a témának a Könyvtárosok dolgozószobájában. Az első MI-témájú kerekasztal-beszélgetésre meghívott szakértőink a könyvtári alkalmazásokról, már meglévő nemzetközi és hazai gyakorlatokról beszélgettek.

A beszélgetés résztvevői dr. Egervári Dóra intézetigazgató, tanszékvezető (Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Humán Fejlesztési és Művelődéstudományi Intézet), Marton József főigazgató (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár), elnök (Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiuma), Tamásné Kovács Adrienn igazgató (MNMKK OSZK Digitális Bölcsészeti Központ) és dr. Winkler Beáta főigazgató (Hutÿra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum, Állatorvostudományi Egyetem), tanársegéd (Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézet) voltak.

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy a könyvtári AI-alkalmazások használatával kapcsolatosan milyen hazai, illetve külföldi jó gyakorlatok vannak. Egervári Dóra válaszában elmondta, hogy külföldön nyilván előbbre járnak, Magyarország számára már kitaposott út van. Fontos a könyvtárosok képzése (ők Pécsett már csinálják), cél, hogy ne legyen teher számukra az AI. Tudomása van róla, hogy pl. a British Libraryben a feldolgozó munkában már használják, de a közösségi médiában (social media) is használatos. Kovács Adrienn is megerősítette, hogy Magyarország erősen fejlődő állapotban van az AI használatát illetően, de már körvonalazódnak az irányvonalak. Az Országos Széchényi Könyvtár Digitális Bölcsészeti Központjában gépi kézírásfelismerő modellt hoztak létre (a Kiss József (1843–1921) költő levelezéséhez kötődő projekt során alkalmazták először). Az OSZK Digitális Bölcsészeti Központja tagja a Transkribus közösségnek. (Ez egy mesterségesintelligencia-alapú platform, amit történelmi dokumentumok, kéziratos források szövegfelismertetésére, átírására használnak – forrás: www.oszk.hu, megj.: BGy.) Winkler Beáta azt mondta, hogy a felsőoktatási könyvtárak sok mindenre használják az AI-t. A már említett közösségi médiában például. Sok helyen, egyre több olyan adatbázist szolgáltatnak, amelyek már használnak AI-alkalmazást kiegészítésként. Elvárás a könyvtárakkal szemben, hogy megbízható információkat szolgáltassanak. Marton József máshonnan közelítette a kérdést. Régebben velünk van már az AI, és nehéz megmondani, mi a határa (pl. egy sakkprogram is az). Könyvtári felhasználást tekintve használják a publikációs világban, keresőrendszereknél.

A felmérésekre vonatkozó kérdés kapcsán Egervári Dóra beszélt az általuk készített, könyvtárosok körében végzett felmérés tapasztalatairól. Érdekes megállapításuk volt például, hogy nem minden könyvtáros tudta azonosítani, hogy az alkalmazás, amit használt, az AI-támogatott program volt-e. Azt is elmondta, hogy 2015 utántól vannak felmérések az AI-használat témájában, és 2018-tól könyvtári felmérések is léteznek. A pécsi felmérés 300 fő mintájával dolgozott – ez nem számít kevésnek. Később jönnek majd a nagy mintákkal dolgozó felmérések. A pécsiek a felméréseik eredményeit elvitték a BOBCATSSS konferenciára is. Bár a felmérésnek alapvetően pozitív kicsengése volt, de az általuk megkérdezett könyvtárosok elég szélsőséges véleményeket fogalmaztak meg az AI-val kapcsolatosan teljes, feltétel nélküli elfogadástól az AI-programok teljes elutasításáig.
Kovács Adrienn a nemzetközi felméréseket említette, Pakisztántól Kanadáig több ilyen van. Általában elmondható, hogy ezeknek is alapvetően pozitív a kicsengése (AI-alkalmazások használatának elfogadása), de aggályokat is megfogalmaztak a felmérés résztvevői, például etikai kérdésekben vagy a szerzői jog területén. Probléma a szakemberhiány, a digitális kompetencia hiánya, ami képzésekkel orvosolható.
Winkler Beáta elmondta, hogy ő is készített felmérést a témában egyetemi hallgatók körében, régebben (2020–2022). A fiatalok félelme az volt, hogy elveszi az AI a munkájukat. Eredetileg a megkérdezettek a robotokra gondoltak, de a válaszadásban ez az elképzelés már nem tükröződött.

A beszélgetés központi kérdése ezután az volt, hogy a könyvtárak a jövőben inkább a szolgáltatások terén vagy a háttérmunkában fogják-e hatékonyabban alkalmazni a mesterséges intelligenciát (AI). A résztvevők – Egervári Dóra, Kovács Adrienn, Winkler Beáta és Marton József – egyetértettek abban, hogy az AI potenciálisan mindkét területen jelentős szerepet játszhat. Egervári Dóra kiemelte, hogy az AI alkalmazási területének megválasztásában befolyásoló tényező lehet a könyvtárosok személyes tapasztalata az AI-val a mindennapi életben. Azok a könyvtárosok, akik már találkoztak AI-alapú megoldásokkal (például chatbotokkal), nagyobb valószínűséggel fogják bevezetni ezeket a technológiákat a könyvtári munka különböző területein, mint a katalogizálás, írásfelismerés vagy fordítás. Ugyanakkor ha egy könyvtáros nem ismeri fel az AI jelenlétét a mindennapokban, kevésbé valószínű, hogy integrálni fogja azt a könyvtári folyamatokba. Kovács Adrienn hangsúlyozta az AI szerepét a munkafolyamatok felgyorsításában és az emberi hibák csökkentésében. Ehhez Winkler Beáta hozzátette, hogy az AI által elkövetett hibák kiküszöböléséhez elengedhetetlen az emberi kontroll. Ez rávilágít arra, hogy az AI és az emberi szakértelem kombinációja lehet a legoptimálisabb megközelítés. Kovács Adrienn emellett kiemelte az intézményi struktúra fontosságát az AI bevezetésében, és szorgalmazta a munkafolyamatok újragondolását, valamint a könyvtárosok képzésének fontosságát az új technológiák elsajátításában. Winkler Beáta egyetértett abban, hogy az AI mind a szolgáltatásokban, mind a háttérmunkában alkalmazható. Példaként említette az adatbázisok automatikus szolgáltatását, ahol szintén kulcsfontosságú az emberi felügyelet az AI által generált esetleges hibák korrigálására. Hozzátette, hogy az AI könyvtári alkalmazásában figyelembe kell venni az anyagi lehetőségeket, az etikai szempontokat és az intézményi struktúrát. Marton József egy pragmatikus megközelítést javasolt: ne az AI-eszközhöz keressünk feladatot, hanem a meglévő igények által támasztott feladatokhoz használjuk az AI-t eszközként (például infografikák készítéséhez). Rámutatott arra is, hogy az AI olyan munkák elvégzésében is hasznos lehet, amelyekhez korábban soha nem állt rendelkezésre elegendő emberi erőforrás.

A beszélgetés során felmerült az AI által generált tételek hivatkozásának problematikája. Marton József felvetette a kérdést, míg Egervári Dóra kevésbé tartotta ezt problémásnak. Winkler Beáta hangsúlyozta a hivatkozás szükségességét, és utalt arra, hogy egyes nagy kiadók visszahívtak olyan cikkeket, ahol az AI társszerzőként szerepelt, mivel az AI nem tud felelősséget vállalni a leírtakért. A hallgatóknak azt javasolja, hogy ne használjanak AI-t szöveggenerálásra. Kovács Adrienn a hivatkozás kérdéséhez kapcsolódva megjegyezte, hogy a promptot a személy írta, nem az AI. Winkler Beáta hozzátette, hogy a könyvtárban az etikus AI-használatra buzdítják a felhasználókat, és kiemelte a kritikus gondolkodás fontosságát az AI eredményeinek kezelésében. Egervári Dóra véleménye szerint az AI használata felértékeli az alapkompetenciákat, míg Kovács Adrienn úgy véli, hogy az AI másként tanít gondolkodni. Winkler Beáta rámutatott arra, hogy lehetetlen egy adott témakörben az összes publikációt fellelni, és az AI ebben segíthet, de az eredményeket gondolkodva kell kezelni, mivel az AI máshova helyezheti a hangsúlyt. Kovács Adrienn egy saját tapasztalatot osztott meg, ahol egy AI által generált keresési eredmény nem volt megfelelő. Marton József hangsúlyozta a szerző által hozzáadott érték fontosságát egy publikációban, és ennek egészséges arányban kell lennie az AI „munkájával”.

A beszélgetés egy másik fontos témája az AI várható hatása az információkeresés evolúciójára volt. Winkler Beáta véleménye szerint az AI nem fogja megtanítani a felhasználókat pontosan kérdezni. Ha valaki nem jártas egy adott témában, nem tudja megítélni, hogy az AI által adott válasz érvényes és helyes-e. Hozzátette, hogy a legtöbb nagy adatbázis, amelyek már rendelkeznek AI-kiegészítőkkel, még nem érik el a ChatGPT képességeit. Marton József ezzel szemben úgy véli, hogy az AI-val visszatérhetünk a természetes kérdezéshez, ahogyan az emberek általában kérdeznek. A választ egy generatív AI adja meg a keresőrendszer keretein belül. A válasz hitelességének biztosításához azonban fontos egy szűrő- és ellenőrző mechanizmus létrehozása. Kovács Adrienn kiemelte a könyvtárosok képzésének fontosságát annak érdekében, hogy a keresésekre adott válaszok hitelesek legyenek. 

A résztvevők ezután a jövő könyvtárának lehetséges képéről beszélgettek, figyelembe véve az AI alkalmazását. Winkler Beáta úgy véli, hogy a közeljövőről még nehéz beszélni, de 20-25 év múlva bizonyos munkafolyamatok, mint a katalogizálás és az osztályozás, eltűnhetnek, és a feladatok átrendeződnek. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a könyvtárosok továbbra is jelen lesznek a fizikai térben az olvasók számára. Marton József szerint eltűnhetnek a nyelvi akadályok, az AI segíteni fogja a kommunikációt és automatizálja a munkafolyamatokat. Felvetette a kérdést, hogy azok a könyvtárak, amelyek lemaradnak az AI adaptálásában, vajon fenn fognak-e maradni. Kovács Adrienn egy más szemszögből közelítette meg a kérdést: hogyan tudnak a könyvtárak a jövő könyvtáraivá válni? Fontosnak tartja, hogy a könyvtárak figyeljék az üzleti szférát és beépítsék az új lehetőségeket a működésükbe. Példaként említette a közművelődési könyvtárak gamifikációjának alkalmazását az olvasás-népszerűsítésben. Egervári Dóra optimista jövőképet vázolt fel: a jövő könyvtára olyan lesz, amilyet mi szeretnénk, természetesen megfelelő körülmények és feltételek (pénz, humánerőforrás, technológia) mellett. Winkler Beáta hangsúlyozta a személyi tényező fontosságát: azok a könyvtárosok, akik nyitottak az AI használatára, milyen elképzelésekkel rendelkeznek az alkalmazási területeket illetően? Kovács Adrienn ehhez kapcsolódva kijelentette: „Ember nélkül nincs AI”. Egervári Dóra ismét a képzés fontosságát emelte ki, hangsúlyozva, hogy a könyvtárosképzésbe be kell építeni az AI használatával kapcsolatos ismereteket (például a promptírást). Winkler Beáta elmondta, hogy az ELTE-n ez a folyamat már elkezdődött, nem egyetlen tantárgy keretében, hanem több kurzusba integrálva. Hozzátette, hogy a könyvtáros-továbbképzésekbe is be kell emelni az AI-val kapcsolatos ismereteket. Kovács Adrienn megjegyezte, hogy az AI-képzések jelenleg divatosak, amit a Google-keresések nagy száma is alátámaszt. Beszélt a naprakész tudás és az önképzés fontosságáról. Marton József szintén az önképzés fontosságát hangsúlyozta, de kiemelte, hogy ez csak bizonyos alapismeretek és egy bizonyos tudásszint felett lehetséges. Elmondta, hogy a BME-n workshopot szerveztek képzési céllal. Winkler Beáta dicsérte a BME workshopját, kiemelve annak gyakorlati alkalmazásokra való fókuszáltságát.

A beszélgetés utolsó része a további szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeket vizsgálta mind az olvasók, mind a könyvtárosok részéről. Marton József a folyamatautomatizálást emelte ki, hangsúlyozva, hogy az AI segítheti az egyszerű, monoton munkafolyamatok automatizálását, és a ChatGPT-t asszisztensként lehet használni. Winkler Beáta beszámolt egy, az egyetemi könyvtárukban folyó pilotprojektről, amely a diplomamunkák automatikus osztályozását kísérletezi. A mesterséges intelligencia azt vizsgálja, hogy az általa javasolt tárgyszavak mennyire hasonlítanak az ember által megadott tárgyszavakhoz. Kovács Adrienn szintén egy pilotprojektről számolt be, amely a finn nemzeti könyvtár példáján alapulva (valószínűleg az Annif nevű gépi tárgyszórendszer) a tárgyszavazást mesterséges intelligencia segítségével végzi. Emellett említette a webarchívumok és podcastok esetében is meglévő igényeket. Egervári Dóra az olvasói igények közül kiemelte a témakörök ajánlását és a szakirodalom figyelését az AI segítségével. A könyvtárosok részéről pedig a könyvtári statisztikák készítésének megkönnyítését említette. Winkler Beáta egy fontos problémára hívta fel a figyelmet: az emberek a mesterséges intelligencia használata során olyan adatokat és információkat is megosztanak az AI-val, amelyeket egy másik emberrel nem tennének meg. Ez adatvédelmi és etikai szempontból is megfontolandó kérdés.

Összességében a beszélgetés rávilágított arra, hogy a mesterséges intelligencia hatalmas potenciált rejt a könyvtárak szolgáltatási és háttérmunkálatai terén. A sikeres implementációhoz azonban elengedhetetlen a képzés, az etikai megfontolások, a megfelelő technikai infrastruktúra és az emberi szakértelem folyamatos jelenléte az AI által generált eredmények felügyeletére és értékelésére. A jövő könyvtára valószínűleg az AI és az emberi erőforrás intelligens kombinációjára fog épülni, ahol az AI a hatékonyságot és az új lehetőségeket teremti meg, míg a könyvtárosok a szakmai tudásukkal és a felhasználó-központú szemléletükkel biztosítják a minőségi és releváns szolgáltatásokat.

A beszélgetésről felvétel készült, amelyet az érdeklődők megtekinthetnek az OSZK Youtube-csatornáján.

Készítette: Borvölgyi Györgyi, Takácsné Bubnó Katalin