Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2026. január 13-án, kedden 15 órakor tartotta a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozat tizenkilencedik rendezvényét. 

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Kalydy Dóra, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ általános főigazgató-helyettese; Koreny Ágnes, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója; N. Kiss Tímea, a Tokaj-Hegyalja Egyetem, Comenius Intézet, Kulturális Örökség Tudományok Tanszék tanszékvezetője.

 

A kerekasztal-beszélgetés központi témája a közösségi tudomány (citizen science) könyvtári vonatkozásainak feltárása volt, különös tekintettel arra, hogy miként válhat a tudomány közösségivé, hogyan vonhatók be az állampolgárok a kutatási folyamatokba, valamint milyen szerepet tölthetnek be mindebben a különböző típusú könyvtárak és a könyvtárosok. A beszélgetés során a résztvevők elméleti és gyakorlati példákon keresztül mutatták be a közösségi tudomány lehetőségeit, kihívásait és könyvtári integrációját.

 

A nyitókérdés arra kereste a választ, hogy mitől válhat közösségivé a tudomány, illetve milyen módon lehet a laikus közösséget bevonni a kutatásokba. Kalydy Dóra válaszában kiemelte, hogy a hangsúlyt nem elsősorban az aktív bevonzásra kell helyezni, hanem arra, hogy felhívjuk a figyelmet a könyvtárakban és a könyvtárosokban rejlő lehetőségekre. Véleménye szerint a közösségi tudományos projektek alapja az a szemléletváltás, amely során a könyvtár nem kizárólag információszolgáltató intézményként, hanem aktív kutatástámogató és közösségszervező partnerként jelenik meg.

Kiemelte, hogy a közösség bevonása nem új feladat a könyvtárak életében, hiszen a közművelődési, oktatási és információs szolgáltatások mindig is ezt a célt szolgálták. Ennek megfelelően az állampolgárok kutatási munkafolyamatokba történő bevonása nagymértékben illeszkedik a könyvtár tradicionális feladatkörébe. Arra is rámutatott, hogy számos intézmény már korábban megvalósított olyan projekteket, amelyek lényegében megfelelnek a citizen science kritériumainak, csupán más elnevezés alatt működtek. Mivel a könyvtári tevékenységek jelentős része valamilyen formában tudományos projektekhez kapcsolódik, a közösségi tudomány tulajdonképpen a meglévő gyakorlatok újragondolása.

Koreny Ágnes a fogalmi keretek tisztázásának fontosságát hangsúlyozta. Véleménye szerint elengedhetetlen meghatározni, hogy mi tekinthető valódi közösségi tudományos projektnek, és mi az, ami csupán annak látszik. A citizen science projektek lényegi eleme a kutatói jelenlét, a konkrét tudományos cél és az átgondolt kutatási tevékenység. Ez különbözteti meg azokat a Klauczor-típusú kezdeményezésektől, amelyek inkább közösségi részvételre épülnek, de nem feltétlenül rendelkeznek jelentős tudományos háttérrel. Koreny Ágnes szerint a közösségi tudomány egyik legnagyobb értéke abban rejlik, hogy az önkéntes résztvevők valódi tudományos munkához kapcsolódhatnak, amelynek kézzelfogható eredményei vannak.

N. Kiss Tímea az önkéntesek szerepét és motivációját emelte ki. Rámutatott arra, hogy az önkéntesek által végzett munka nem pusztán adatgyűjtési szempontból értékes, hanem komoly közösségépítő és személyiségfejlesztő hatással is bír. A könyvtárak képesek olyan környezetet teremteni, amelyben az önkéntesek megtapasztalhatják a hasznos időtöltés, a közösséghez tartozás és a fontosság érzését. Ezek a projektek egyszerre építik az adatközlőt és az önkéntest, miközben hozzájárulnak az egyén jólétéhez. Hangsúlyozta, hogy a közösségi tudományos kezdeményezések olyan stabil pontokat jelenthetnek a résztvevők életében, amelyek hosszú távon is pozitív hatással bírnak.

 

A beszélgetés második nagy témaköre a könyvtárak és könyvtárosok közvetítő szerepére fókuszált. Kalydy Dóra beszámolt tapasztalatairól a 2024 novemberében indult országos roadshow-val kapcsolatban, amelynek célja a közösségi tudomány módszertanának széles körű terjesztése volt a hazai könyvtárakkal. A program során világossá vált, hogy a különböző könyvtártípusok – közkönyvtárak, szakkönyvtárak és egyetemi könyvtárak – kiválóan képesek egymás erősségeire építeni. Míg a közkönyvtárak jelentős számú potenciális önkéntest tudnak elérni, addig az egyetemi könyvtárak a szakmai tudást, a kutatási infrastruktúrát és a módszertani támogatást biztosítják.

A könyvtárak különböző szinteken kapcsolódhatnak be a közösségi tudományos projektekbe. Az alapszintet az információátadás és a közösség tájékoztatása jelenti, amelyet az önkéntesek képzése és felkészítése követ. Emellett az egyetemi könyvtárak komoly tapasztalattal rendelkeznek az adatgyűjtés, metaadat-kezelés, adatrepozitórium-építés és adatmentés területén. Mivel a közösségi tudomány az open science egyik ága, a nyílt hozzáférésű publikálás alapvető elvárás, amelynek támogatásában szintén jelentős szerep hárul az egyetemi könyvtárakra.

Koreny Ágnes nemzetközi példákon keresztül szemléltette a könyvtárak átalakuló szerepét. Rámutatott, hogy a nagy citizen science központok jellemzően egyetemeken, egyetemekhez közel épülnek, hiszen ezeken a területeken jelen vannak a kutatók és könyvtárak, amelyek segítik a kutatásokat. Ugyanakkor egyre erősebb tendencia figyelhető meg abban, hogy az egyetemi könyvtárak a városi közösségek felé is nyitnak, közkönyvtári funkciókat magukra vállalva. Manchester és más nagy egyetemi városok példái azt mutatják, hogy ezek az intézmények egyre inkább a város szívében helyezkednek el, hangsúlyozva közösségi szerepüket.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár sajátos helyzete különösen jól szemlélteti ezt a közvetítő szerepet, hiszen egyszerre működik közkönyvtárként és szociológiai szakkönyvtárként. Ez a kettős funkció ideális terepet teremt a kutatók és a laikus közösségek találkozására. A közösségi tudomány elsődleges feladata ebben a kontextusban éppen a közvetítés: a könyvtár olyan platformot biztosít, amelyen a tudomány és a mindennapi élet természetes módon találkozhat.

N. Kiss Tímea részletesen bemutatta az intézményük által megvalósított borcímkegyűjtő projektet, amely során a hegyaljai történeti és kortárs borcímkéket gyűjtötték össze és látták el leíróadatokkal. A projekt célja egy nyilvánosan hozzáférhető, kereshető adatbázis létrehozása volt, amely egyszerre szolgál kutatástámogatási és közművelődési célokat. Az eddigi munka során nagyjából 6000 címkét sikerült összegyűjteni önkéntes segítők bevonásával. A projekt egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy az adatbázist egyszerre tegyék felhasználóbaráttá és tudományosan megbízhatóvá. Ebben a könyvtárosok szakmai tudása kulcsszerepet játszott.

Kalydy Dóra a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egyik projektjét ismertette, ahol a könyvtár teljes értékű projektpartnerként vett részt a kutatásban. A könyvtár nemcsak a kutatástámogatási feladatokat látta el, hanem a marketing- és kommunikációs tevékenységekért is felelt, amelyek elengedhetetlenek az önkéntesek bevonzásához. Ennek eredményeként az egyetem vezetése is felfigyelt a könyvtár szerepére, ami hosszú távon erősítette az intézmény pozícióját és elismertségét.

Koreny Ágnes további példákat említett, többek között egy csillagászati kutatást és egy Ráday Mihály-emlékprojektet, amelyek révén az önkéntesek előzetes tájékoztatásban és képzésben részesültek. Ezek a felkészítések lehetővé tették, hogy a résztvevők magas színvonalú adatgyűjtési és dokumentációs munkát végezzenek.

A kutatók visszajelzései alapján egyértelműen pozitív a könyvtárak szerepének megítélése. N. Kiss Tímea kiemelte, hogy a könyvtárak által őrzött és közvetített információk megbízhatósága különösen nagy értéket képvisel a mai, információval telített világban. A tudományos projektekben való részvétel nem teherként, hanem inspiráló lehetőségként jelenik meg mind a kutatók, mind a közösség számára.

Koreny Ágnes szerint a kutatók gyakran meglepődnek azon, mennyi mindenre használható a könyvtár infrastruktúrája és szakmai tudása. A könyvtárosok által biztosított tudományos szűrő és módszertani támogatás jelentős értéket képvisel a kutatók körében. Kalydy Dóra hangsúlyozta, hogy a tudományos szakemberek partnerként tekintenek a könyvtárakra, ami alapvető fontosságú a sikeres együttműködéshez.

 

A beszélgetés során felmerült, hogy a közösségi tudomány elsősorban azokat a témákat képes sikeresen megszólítani, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az emberek mindennapi életéhez. Egy jól előkészített és megszervezett projekt akár országos vagy nemzetközi szintű kezdeményezéssé is válhat. Jó példa erre a lettországi intergenerációs projekt, valamint a University College London Bentham-projektje, amelynek során önkéntesek segítették a XIX. századi kéziratok digitalizálását és feldolgozását.

 

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a citizen science elsősorban projektalapú megközelítést igényel. Ezek a projektek jelentős energiabefektetést, tervezést és erőforrásokat igényelnek, ugyanakkor nagymértékben növelik a könyvtárak presztízsét és társadalmi jó hírét. A projektek révén megszerzett tudás és tapasztalat beépül a könyvtári szolgáltatásokba, kutatástámogatási eszköztárba, formálja a könyvtárosok gondolkodásmódját.

Módszertani szempontból jelenleg kevés magyar nyelvű szakirodalom áll rendelkezésre, azonban nemzetközi ajánlások és jó gyakorlatok segítik a tájékozódást. A résztvevők hangsúlyozták, hogy az egymástól való tanulás, a tapasztalatcsere és a közös gondolkodás adja a fejlődés legfontosabb hajtóerejét.

 

Az eseményről készült felvétel megtekinthető az OSZK You Tube csatornáján(külső hivatkozás).