Hír

A beszélgetés résztvevői a jelenlegi és korábbi intézetigazgatók voltak: dr. Dippold Péter (2000. augusztus 1. – 2005. július 31.), dr. Bartos Éva (2005. augusztus 1. – 2011. június 30.), dr. Hangodi Ágnes (2016. július 1. – 2017. április 30.), Fehér Miklós (2017. május 1. – 2022. november 9.), dr. Szüts Etele (2022. november 10. –).

 

A beszélgetés a vendégeink igazgatósági idejének kronológiájában zajlott, ezért Dippold Péter volt az első, aki mesélt nekünk a Könyvtári Intézet (KI) élén eltöltött éveiről. Beszélgetésünket az 50. érettségi találkozójához hasonlította, ahol már nem nagyon ismerték meg egymást a résztvevők, hiszen 50 év hosszú idő, és szerinte a 25 is nagyon sok. Ő volt az első, aki a Könyvtári Intézet név alatt igazgatta az intézményt. Felmerül a kérdés, hogy melyik időszak nem átmeneti, de ő a saját igazgatóságának az idejét talán leginkább így tudná jellemezni, mert ez az időszak meglehetősen mozgalmas volt. A törvényalkotás kifejezetten fontos volt ekkoriban. Már 1992-ben elkezdte a szakma a később, 1997-ben megjelent CXL. törvény kidolgozását. Ekkoriban nagyon sok munkabizottság alakult, melyeknek volt is létjogosultsága, hiszen amit ezek a bizottságok megbeszéltek, az később megjelent a törvényben. Ez volt az az időszak, amelyben megalakult a Könyvtári Intézet.

 

Ezen a ponton Kégli Ferenc, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Retrospektív Bibliográfiai Osztály nyugalmazott osztályvezetője kért szót, aki elmondta, hogy szerinte ő volt az, aki a Könyvtári Intézet nevet javasolta. 1998-ban megkérték, hogy olvassa el az új OSZK-tájékoztatóban a retrospektív részt, amit ő meg is tett, majd a kiadvány többi részét is elolvasta, és akkor tett javaslatot arra, hogy az addigi Könyvtártudományi és Módszertani Központ nevét változtassák meg annak érdekében, hogy az ne veszítse el aktualitását. A CXL. törvényben konkrét név nem szerepel, csak kisbetűkkel említik mint könyvtártudományi intézet. Az volt az ötlete, hogy akkor írják nagybetűkkel, és legyen ez a neve. Végül a könyvtártudományi szóból lehagyták a tudomány részt, mert az sokaknak nem tetszett.

Ezután ismét Dippold Péterhez került a szó, aki elmondta, hogy ő már ez után került az intézetbe, ami megalakulása idején sok mindenbe belekezdett. Az információs infrastruktúra fejlesztése egy alapvető dolog volt. Ekkor indult el a Magyar Országos Közös Katalógus (MOKKA), az Országos Dokumentum-ellátó Rendszer (ODR) és a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR). Ezek mellett a minőségfejlesztés és a közgyűjteményi digitalizálás volt az a két ügy, ami említésére került. Dippold Péter szerint nehéz lenne összefoglalni ezt az öt évet, rengeteg változás ment végbe, amelyeknek az oka nem az elődintézmény hiányosságaiban keresendő. Az oka pusztán az volt, hogy igazodni kellett az új idők új kihívásaihoz. 

 

A Könyvtári Intézet következő igazgatója dr. Bartos Éva volt, aki már az intézet elődjének, a Könyvtártudományi és Módszertani Központnak is a munkatársa volt 1977 és 1983 között. Ez idő alatt az Olvasáskutatási osztályon dolgozott, ahol különösen pezsgő volt az élet. Neki nem volt könyvtáros végzettsége, és az iskola elvégzése helyett az összes könyvtártípusban dolgozott egy ideig. Végül a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban töltött egy hosszabb, 14 éves időszakot. Mikor úgy érezte, hogy ott nincs már maradása, akkor visszajött a Könyvtári Intézetbe. Először oktatási osztályvezető volt, majd Dippold Péter főigazgató-helyettessé válása után került ő az intézet főigazgatói székébe. Igazgatósága időszakát az „EU-fória” szójátékkal jellemezte. Ekkor már európai uniós taggá vált Magyarország, és meg kellett felelniük azoknak az elvárásoknak, amelyeknek ez EU-tagországban meg kell felelni. Egyik legfontosabb dologként azt említette, hogy ez őket projektszemléletre tanította. Az egyik legfontosabb projekt, amit említett, az a Társadalmi Megújulásért Operatív Program (TÁMOP) volt. Emellett az intézményi együttműködések és a széles partneri egyezmények előtérbe helyezését, valamint a stratégiai tervezést emelte ki ebből az időszakból. Saját, személyes ambíciójaként a határon túli magyarok képzési és továbbképzési rendszerének kialakítása. Emellett megemlítette, hogy személyes elköteleződése volt a biblioterápia mellett. Igazgatóságának idejét végül úgy foglalta össze, hogy ő a legjobb lelkiismerete szerint végzett 2011-ben, és sajnálta, hogy vége lett ennek az időszaknak. 

 

Dr. Bartos Évát Bánkeszi Lajosné követte az igazgatók sorában, aki sajnos nem tudott megjelenni a beszélgetésen. Azonban telefonon egyeztetett Hangodi Ágnessel, aki vállalta, hogy tolmácsolja az egykori igazgató gondolatait. Összesen hét évet töltött az intézetben, melyből öt évet igazgatóként. Nagy tervei voltak, melyeknek egy részét sikerült is megvalósítania. Igazgatóságának időszakát úgy jellemezte, hogy nagy kihívások és eredmények voltak benne, de voltak nagy nehézségei is. Az egyik ilyen nehézség az volt, hogy pont az ő regnálásának időszakára esett egy nagy létszámleépítés, amelynek következtében a munkatársak húsz százalékának felmondtak. Emellett sokan elmentek nyugdíjba, így a két esemény következtében nagy volt a létszámhiány. Ebben az időszakban zajlottak a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) pályázatok is, melyekkel igyekeztek minél több könyvtárnak segíteni. Saját programjaik közül a Családi olvasás évét tartja a legkiemelkedőbbnek. Ebben az időszakban felmérték az olvasási szokásokat, ezt azóta többször megismételték, valamint elgondolkodtak azon, hogy a képzéseik módján hogyan tudnak változtatni. Nem tudtak hirtelen minden képzés esetében e-learningre áttérni, de a blended learning módszerét tudták alkalmazni. Az OSZK Országos Könyvtári Rendszer Projekt (OKR) e-learning alprojekt kialakításában elévülhetetlen érdemei voltak Bánkeszi Katalinnak, aki részt vett a portál és a szolgáltatások tervezésében. Nagyon sokat dolgoztak rajta, de sajnos ez nem valósult meg. 2012-ben kezdték szervezni a következő könyvtáros-világtalálkozót. Ekkor jelent meg a hungarikumtörvény, és az OSZK alapításának is kerek évfordulója volt, ennek ellenére végül csak 2013-ban tudták megrendezni a Magyar Könyvtárosok VII. Világtalálkozóját. Ennek kapcsán készítettek egy külön világtalálkozós Könyv, könyvtár, könyvtáros számot. 2013-ban indították el az új stratégia előkészítését. Nagyon sok szakértői munkát végeztek ezzel kapcsolatban, de sajnos nem lett belőle stratégia. Ezek mellett ekkor indították el a Magyarországi Könyvtárak Adatbázisát. Bánkeszi Lajosné egyik kedvenc témája az e-könyvek voltak. Érzékelte az ellentétet, ami ezzel kapcsolatban a könyvtárak és a kiadók között van, ezért létrehozott egy platformot, ahol a két fél rendszeresen találkozhatott. Emellett készítettek egy, a témával kapcsolatos e-könyvet, és működtetett egy e-könyves infótárt, ahol ezzel kapcsolatos információk voltak megtalálhatók. 

 

Bánkeszi Lajosné 2016 júniusában lemondott pozíciójáról, és dr. Hangodi Ágnest nevezték ki ideiglenesen az intézet élére. Ekkor ő arra kapott ígéretet, hogy egy hónapon belül rendezik a helyzetet, de végül kilenc hónapig tartott ez az időszak. Ekkor indult el a Szent István-terem felújítása a Budapesti Történeti Múzeumban (BTM), amelynek következtében az OSZK épületrészeket veszített, és el kellett költöztetni a KI egyes részeit. Ezért cserébe viszont kártérítést kapott az OSZK, amiből új tantermeket hoztak létre. Hangodi Ágnes azt mondta, hogy ez egy jó időszak volt. A BTM-ben zajló felújítás nemcsak a Könyvtári Intézetet érintette, hanem a Könyv, könyvtár, könyvtáros szerkesztőségét is, amelynek szintén költöznie kellett. Ezek mellett terveket készítettek az intézet egy új OSZK-épületben való elhelyezéséről, de költözésre végül akkor sem került sor. Ezek mellett ebben a kilenc hónapban történt, hogy az Akadémiai Könyvtár felajánlotta, hogy csatlakozzanak az ő OJS-rendszerükhöz, amit az intézet el is fogadott. Még Bánkeszi Lajosné időszakában indult el, de ekkoriban is feladat volt még az intézet honlapjának kialakítása. 

 

Ez az átmeneti időszak Fehér Miklós 2017-es kinevezésével ért véget. Ő osztályvezetőként kezdte a Könyvtári Intézetben, majd projektvezetőként folytatta, amely időszakban nem volt a KI állományának része, majd innen került az intézet igazgatói pozíciójába. Saját bevallása szerint a statisztika volt az a dolog, amivel egész igazgatósága alatt küzdött. Azt gondolták, hogy meg tudják azt újítani. Ennek érdekében kitekintettek külföldi gyakorlatokra, de amikor megpróbálták azokat hazai környezetben alkalmazni, akkor mindig nehézségekbe futottak bele. Majd a főigazgató kérésére az addigi statisztikai gyakorlat helyett valami újat kellett megalkotniuk. Ekkoriban a statisztikai adatok tisztítása és az azokból való adatok szolgáltatása napi gyakorlattá vált. Ez már belevezetett a Covid időszakába, hiszen ekkor az ő feladatuk volt, hogy figyeljék és mutassák meg más országok jógyakorlatait. Ezek mellett fontos volt ebben az időszakban a Cselekvő Közösségek projekt, ami egy teljesen újszerű, közösség vezérelte intézményirányítás megvalósítására tett kísérletet. Nagyon sokat dolgoztak ezen a projekten: módszertani útmutatókat adtak ki, és törekedtek annak megmutatására, hogy a szakemberek hogyan tudnak felkészülni a  közösség vezérelte könyvtár koncepciójára egy kisebb közösségben.

 

Fehér Miklós utódja Szüts Etele volt, aki jelenleg is vezeti a Könyvtári Intézetet. Érkezésekor Rózsa Dáviddal, az OSZK főigazgatójával egyeztetve arra jutottak, hogy meg kell újítani a Könyvtári Intézet folyóiratait. Ezt egy, a Petőfi Kulturális Ügynökség által kiírt pályázat keretein belül tették meg. Először a Könyv, könyvtár, könyvtárost élesztették újjá magazin formában, Háromká néven. Megalapították az Országos Műszaki és Információs Központ és Könyvtárral (OMIKK) közösen a Central European Library and Information Science Review-t (CeLISR). Ezek mellett ebben az évben elindították a CeLISR Books nevű könyvsorozatot. Legfontosabb eredmények között tartja számon, hogy a Könyvtári Intézet külön workshoppal vesz részt a Magyar Könyvtárosok Egyesületének gyűlésein és a Könyvtárosok dolgozószobája beszélgetéssorozatot, melynek keretein belül ez a beszélgetés is megvalósult. A Könyvtári Intézet két éve társszervezője a Bod Péter könyvhasználatai versenynek. Fontos eredménynek tartja még a IX. Magyar Könyvtárosok Világtalálkozójának megszervezését, amely sok kihívást tartogatott. Ezek mellett említette még a Könyvtári kihívás olvasás-népszerűsítő pályázatot és az olvasásstatisztika újbóli megújítását. A jövőben tervben van a Könyvtárak Minőségi Működésének Értékelési Rendszerének (KMÉR) a megújítása, valamint mesterséges intelligenciával kapcsolatos képzések indítása is. 

 

A beszélgetés két könnyedebb jellegű kérdéssel zárult, amelyeknek már nem az intézet történetének kronologikus rendben való bemutatása volt a célja. Először azt kérdeztük az igazgatóktól, hogy van-e olyan kérdésük, amit feltennének elődeiknek vagy utódaiknak. Dippold Péter az kérdezte mindenkitől, hogy vállalnák-e még egyszer az intézmény vezetését. Hangodi Ágnes erre azt mondta nevetve: biztos, hogy nem. Majd azt kérdezte dr. Bartos Évától, hogy tudja-e, hogy hogyan történt Bánkeszi Lajosné meghívása az intézet élére. Dr. Bartos Éva erre azt mondta, hogy nem emlékszik, de Monok István keze volt a dologban. Fehér Miklós nem tett fel kérdést, de emlékeztetett rá mindenkit, hogy indítottak úgy januárt, hogy játéknapot tartottak csapatépítő jelleggel.

 

Végül arra kértük vendégeinket, hogy jellemezzék egy szóval az igazgatóságuk időszakát, és mondják el, hogy miért pont azt a szót választották. Először dr. Bartos Éva válaszolt, aki korábban már mondta az „EU-fória” szót, de készült másikkal is. Ez a szó pedig a „flow”. Azok az évek hatalmas lendülettel, sodrással és hihetetlen energiák megmozgatásával teltek. Ekkor szerinte az egész szakma mozgásba jött, és jobb is lett ettől. Örül, hogy részese lehetett ennek. Dippold Péter az újraindulás szóval készült. Az intézet működését egy öreg Skodáéhoz hasonlította, ami köhög-köhög, de végül csak elindul. Azt mondta, hogy mivel ő nem volt részese a Könyvtári és Módszertani Központnak, ezért elfogulatlanul tudta elindítani a Könyvtári Intézetet. Ismét dr. Hangodi Ágnes tolmácsolta Bánkeszi Katalin gondolatait, akinek a szava a szeretet volt. Választását az a meleg fogadtatás motiválta, ahogyan őt befogadták ebbe az intézménybe. Dr. Hangodi Ágnes saját szava pedig a kihívás volt. Azért ezt választotta, mert az ő időszaka bizonytalanságban telt, és ez nagy kihívást jelentett az intézmény számára. Fehér Miklós az együttműködés szót választotta. Azt mondta, hogy itt arra is gondol, hogy az, akivel mi együtt akarunk működni, az vajon szeretne-e velünk. Szerinte kérdés, hogy kié az intézet. Minisztérium? Szakma? OSZK? Fontos minddel együttműködni és a megfelelő egyensúlyt megtalálni. Szüts Etele azt mondta, hogy a Könyvtári Intézet egy 25 éves brand, amit most újragondolnak. Ennek fókuszában az a kérdés áll, hogy hogyan lehetne a legjobban eljutni a könyvtárosokhoz. Összefoglalva azt mondta, hogy jelenleg brandesítjük magunkat.