Hír

Az egyetemi könyvtárak már nem csupán tanulási helyszínek, hanem a felfedezés, az innováció és a közösségépítés színterei is. Patrick Tomlin, a Virginia Tech Egyetemi Könyvtárak oktatási és kreatív együttműködésért felelős dékánhelyettese azt járja körbe, hogyan lehet úgy átalakítani a felsőoktatási könyvtárakat, hogy azok alkalmazkodjanak a hallgatók és az oktatók tanulási és kutatási szokásaihoz.

 

A könyvtárak szimbolikus értékkel bírnak az egyetemi kampuszokon. Megtestesítik az egyetem kultúráját és értékeit, miközben összekötik a tudományterületeket és a tanszékeket. Ugyanakkor azt a korszakalkotó változást is tükrözik, amelyet a digitális technológiák hoztak a tudás létrehozásában és terjesztésében. Ez az átalakulás fizikai és virtuális szinten egyaránt végbement, és ennek eredményeként olyan terek jöttek létre, amelyek kialakításukban komplexek, dinamikusak és kísérleti jellegűek. Ma már a könyvtárakat legalább annyira a felhasználók folyamatosan változó igényei vezérlik, mint a történelmi küldetésük, azaz az információk megőrzése és hozzáférhetővé tétele.

 

Ez minden bizonnyal igaz a Virginia Tech Newman Könyvtárára is. Az elmúlt 17 év során egy csendes, könyvekkel teli könyvtárat alakítottak át a kreativitás, a tapasztalati tanulás és a közösségi szerepvállalás hallgatóközpontú központjává. A cikkben Patrick Tomlin felvázolja, mit tettek annak érdekében, hogy az egyetemi könyvtár ne csupán a tudás megszerzésének, hanem annak létrehozásának helyszíne is legyen.

 

 

2008-ban a Newman Könyvtárat még nagyrészt a könyvgyűjteményei határozták meg. Hat emeletéből ötöt a mennyezetig érő könyvespolcok töltöttek meg, és a hallgatók számára korlátozottan volt használható. A digitális források ugyan kezdték felváltani a nyomtatott anyagokat, de a hallgatók egyúttal olyan tereket is kerestek, ahol együttműködhetnek, „analóg” módon alkothatnak és mélyen elmerülhetnek a munkában.

 

Ezt az igényt felismerve 2014-ben két teljes emeletnyi könyvraktári területet alakítottak át és tettek elérhetővé a látogatók számára. A közösségi terek ilyen drasztikus megnövelése azonban még nem volt elegendő ahhoz, hogy a könyvtárat megkülönböztesse a kampusz más tanulási tereitől, például a hallgatói központtól vagy egy tanterem melletti csendes beugrótól. A hallgatói fókuszcsoportok, valamint az oktatók és kutatók visszajelzéseire támaszkodva így új tanulási terek prototípusainak kidolgozásába fogtak.

Ma két kijelölt[TK1][TK2], „csendes” emelet biztosít hozzáférést a nyomtatott gyűjteményekhez és teret az elmélyült tanuláshoz, míg négy „hangos” emelet ad otthont a csapatmunkához szükséges helyiségeknek, valamint olyan stúdióknak, amelyekben elérhetők a feltörekvő technológiák és a gyakorlati tanulás is.

 

 

A maker space-ek (alkotóműhelyek) egyre gyakrabban jelennek meg a felsőoktatási könyvtárakban. Legyen szó arról, hogy egy gépészmérnök-hallgatókból álló csapat itt tökéletesíti a diplomamunkáját, egy divattervező-hallgató fenntartható textilprototípusokat tesztel, vagy egy interdiszciplináris csoport egy szabadalmaztatható eszközön dolgozik – ezek a terek lehetővé teszik a hallgatók (és a munkatársak) számára a kísérletezést (iterációt) és az alkotást anélkül, hogy elhagynák a könyvtárat. Ez hűen tükrözi azokat a dinamikus munkakörnyezeteket is, amelyekkel a hallgatók a karrierjük során találkozni fognak.

 

Egy olyan terekből álló hálózatot képzeltek el a Newman Könyvtár egyik emeletén, amely a tanulást a legkülönfélébb formáiban helyezi középpontba. Olyan tereket szerettek volna, amelyek lehetővé teszik a hallgatók számára a feltörekvő technológiák felfedezését – függetlenül a céltól (legyen az tudományos vagy személyes) és az előzetes tapasztalatoktól; valamint olyan tereket, ahol közösen lehet ötletelni és brainstormingot tartani.

 

Például a kialakított Prototípus stúdió (Prototyping Studio) egy 111 négyzetméteres gyártóközpont, amely hozzáférést biztosít olyan technológiákhoz és berendezésekhez, mint a lézervágók, a 3D-nyomtatás, a CNC-marás, a vákuumszobrászat, az áramköri tervezés, a varrás és a 3D-szkennelés (fotogrammetria).

A stúdió talán legértékesebb tulajdonsága azonban nem a benne található felszerelés, hanem az a mód, ahogyan a teret úgy alakították ki, hogy az lekövesse az alkotási folyamat menetét – az ötleteléstől kezdve a kísérletezésen és a finomításon át egészen a végtermék bemutatásáig. A hallgatókból álló csapat által vezetett stúdió terébe és szolgáltatási modelljébe is szervesen beépítették az alkotás természetére és a kreatív folyamatokra vonatkozó kritikai reflexiót.

 

A Prototípus Stúdió csak az egyik eleme annak a könyvtári terekből álló ökoszisztémának, amelynek célja a hallgatói igények teljes skálájának kielégítése. 

 

A Média stúdió hangszigetelt felvételi fülkéket, kölcsönözhető médiagyártó felszereléseket, drónokat, keverőpultokat és videófelvételi lehetőségeket kínál, míg a Virtuális környezetek stúdiója erőforrásokat és szakértelmet biztosít kiterjesztett valóság projektek (extended reality / XR) tervezéséhez és teszteléséhez. A Projekttervező stúdió egy közösségi munkateret kínál az együttműködési és problémamegoldó készségek fejlesztéséhez. Itt a hallgatói csapatok pályázhatnak egy dedikált munkaterületre, ahol tanórán kívüli, hosszú távú projekteket és vállalkozói kezdeményezéseket valósíthatnak meg. 

 

Mivel ezek a stúdiók egymás közelében helyezkednek el, a hallgatók zökkenőmentesen haladhatnak az ötlettől a megvalósításig, vázlatokat alakíthatnak funkcionális prototípusokká, multimédiás tartalmakat hozhatnak létre ötleteik népszerűsítésére, vagy egyszerűen csak kapcsolatba léphetnek más, hasonló gondolkodású alkotókkal.

Az a tény, hogy ezek a stúdiók egymás közelében helyezkednek el, azt jelenti, hogy a hallgatók zökkenőmentesen juthatnak el az ötlettől a megvalósításig. A vázlatokat működőképes prototípusokká alakíthatják, multimédiás tartalmakat hozhatnak létre az ötleteik népszerűsítéséhez, vagy egyszerűen csak kapcsolatba léphetnek más, hasonló gondolkodású alkotókkal.

 

 

A Newman Könyvtár átalakítása új értelmet adott annak, hogy mi is lehet egy könyvtár. Az új terek kialakításakor már a kezdetektől fogva a gyors ötletelés és megvalósítás modelljét alkalmazták – a gyakorlaton keresztül tanultak, és szükség esetén legalább annyira beépítették a kudarcaikból levont tanulságokat, mint a sikereiket. Az alkalmazkodóképesség, a tapasztalati tanulás és a hallgatók által vezérelt innováció előtérbe helyezésével olyan tereket hoztak létre, amelyek támogatják a mai tanulási és munkavégzési módszereket, amelyekkel hatékonyan készítenek fel mindenkit a jövőre.

 

A könyvtáraknak tovább kell fejlődniük, és nem csupán a tudás megőrzésének helyszínei lehetnek. Olyan helyekké kell válniuk, ahol a tudást megosztják, létrehozzák és együtt élvezik. Így az elkövetkező generációk számára is megmaradnak az egyetem mind szellemi, mind társadalmi központjaként.

 

Forrás: Redesigning the university library for creating and collaborating | THE Campus Learn, Share, Connect

A kép forrása: Page 1 of 2 - Virginia Tech profile on THE Campus| THE Campus Learn, Share, Connect