Hír

Hogyan segíthetnek a hétköznapi hobbik a szellemi öregedés lassításában, valamint a memória, a fókusz és az agy hosszú távú egészségének támogatásában?

 

Az öregedés elfogadása nemes törekvés. Olyan könyvek vagyunk, amelyeknek bár már sok fejezete van, még korántsem értek véget. Ha azonban tiszta fejjel szeretnénk folytatni „emlékiratainkat”, úgy tűnik, törődnünk kell az agyunkkal. Meg kell találnunk a módját annak, hogy kedvezően befolyásoljuk az öregedés hatásait, miközben továbbra is élvezzük az életet.

 

 

Vannak olyan hobbik, amelyekből hiányzik a sztereotípiák szerinti „menőség”. Bármelyik közhelyes középiskolás filmben azt látjuk, hogy a népszerű fiatalok buliznak és isznak, míg a „kirekesztettek” olvasással és játékkal töltik az idejüket. Ezeket a tevékenységeket túl intellektuálisnak és társadalmilag nem elfogadottnak tekintették. Talán itt az ideje megváltoztatni ezt a sztereotípiát.

 

Az olyan hobbik, mint az olvasás és a stratégiai játékok, nemcsak vélhetően érdekesebb és elmélyültebb személyiséggé teszik az embert, hanem az agyat is védik. Pszichológiai tanulmányok összefüggésbe hozták az olyan tevékenységeket, mint a sakkozás, az olvasás, a kötés és a rejtvényfejtés, kognitív képességeink erősítésével, különösen idős korban.

 

 

Gyerekként talán azt hittük, a játék célja mindig a győzelem, és ha valamiben nem vagyunk jók, akkor fel kell adnunk. Persze, győzni remek érzés, de a játékra való ösztönzés valódi oka gyerekkorban nem annyira a nyerés, mint inkább a kognitív fejlődés volt.

 

Az ősi Indiától a modern elmékig: A sakk története

 

A sakk ősibb, mint legtöbben gondolnánk: az indiai Gupta Birodalomból származik, Kr. u. 600 környékéről. Akárcsak a mai gyerekeket, az akkoriakat is vonzotta a játék világa. A sakk így egyszerre volt időtöltés és tanulási forma. Szobrok és festmények ábrázolnak istennőket, gyerekeket és császárokat, akiket mind elbűvölt ez a kis négyzetekből és szobrokból álló világ.

 

Kezdetben a bábukat úgy állították fel, mint egy hadsereget a csata előtt, ám az idők folyamán átalakultak a mai, általunk ismert és szeretett modern sakkfigurákká. A bölcsesség és az intelligencia alapvető fontosságú volt az emberi történelem során, és minden korban megőrizték értéküket. Akár egy klubhoz csatlakozol, akár egy szeretteddel vagy egy idegennel játszol, a sakk segíthet stimulálni és megdolgoztatni azokat a bizonyos „kis szürke agysejteket”.

 

 

A Covid–19-világjárvány nyomán számos meglepő trend bukkant fel, köztük a kirakósok elképesztő népszerűsége. Egy szépiatónusú gyermekkori emlék: ülünk a faasztalnál a lágy lámpafényben, és észrevétlenül töltünk el órákat azzal, hogy a helyére illesszük az utolsó néhány darabot.

 

Marcel Danesi professzor szerint a kirakós játékok megoldása a rend érzetét nyújthatja agyunk számára egyre kaotikusabb világunkban. Danesi szerint még a fiatalok is, akik oly gyakran függenek a közösségi média nyújtotta könnyű dopamintól, hatalmas élvezetet és sikerélményt leltek egy-egy kirakós befejezésében.

 

A tapintás és a kognitív funkciók közötti kapcsolat – a darabok tapintása és a megfelelő hely megtalálásának öröme – hosszabb távú hatással bír, mint az elektronikus szórakozás rövid életű öröme. A friss tanulmányok szintén rámutattak a kirakózás neurológiai előnyeire, beleértve az olyan kognitív képességek javulását, mint az emlékezőképesség.

 

 

A tanulmányok nemcsak az olvasás és a javuló memória közötti kapcsolatra mutatnak rá, hanem az élettartam meghosszabbodására is.

 

Az olvasás felvillanyozza az agyunkat, kielégítve a stimuláció iránti igényét. És ez nem az a fajta felszínes, rövid ingerekre épülő stimuláció, amit egy közösségimédia-alkalmazástól kaphatunk, hanem olyan minőségi elfoglaltság, amely gazdagítja az életünket.

 

Eleanor Roosevelt híres mondása szerint: „A nagy elmék eszmékről beszélnek, az átlagos elmék eseményekről, a kis elmék pedig emberekről.” Természetesen Roosevelt filozófiája árnyalásra szorul; egy elmét „nagynak” vagy „kicsinek” nevezni nem olyan egyszerű, mint amilyenek a társasági beszélgetéseik.

 

 

Van azonban igazság abban, hogy fontos eszmékről beszélgetni. Pontosabban abban, hogy elmélyedjünk az összetett és sokrétű gondolatokban; hogy olvassunk valamit, és feltegyük magunknak a kérdést: valójában mit is gondolunk róla? Legyen szó akár egy napilapról, akár Albert Camus Közöny című abszurd regényéről, valószínűleg mindig elgondolkodik az olvasottakon.

 

Amikor rövid tartalmakat olvasunk a közösségi médiában, vagy akár csak cikkek címeit futjuk át, gyakran nem jut elég időnk az elmélkedésre. Készen kapjuk a nézőpontokat, hogy mit higgyünk egy adott témáról, és egyre kevesebb terünk marad saját véleményünk kialakítására.

 

Az olvasás egyfajta szelíd lázadás. Lehetővé teszi, hogy nagyobb ívű gondolatokat fedezzen fel és valami igaziba ássa bele magát. Ráadásul nyilvánvalóan rugalmasan tartja a gondolkodást, így folyamatosan gyarapíthatja bölcsességét, miközben meg is kérdőjelezi azt.

 

 

Bárhogyan is viszonyulunk a napok múlásához, azok eltelnek, bölcsességünk pedig gyarapszik. Agyunk emberi mivoltunk alapköve, amelyet éppúgy táplálnunk és gondoznunk kell, mint testünk bármely más részét. A klasszikus kikapcsolódási formák – mint egy egyszerű sakkparti vagy egy klasszikus regény, amelyet már régóta elterveztünk olvasni – nemcsak örömet okozhatnak. Valójában éppen ezek jelenthetik a kulcsot kognitív képességeink megőrzéséhez.

 

Forrás: These Hobbies Might Prevent You From Aging - Magazine

A kép forrása a cikk.