Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2025. június 26-án, csütörtökön 15 órakor tartotta meg Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozata tizenkettedik rendezvényét. Évadzáró beszélgetésünkön arra kerestük a választ, hogy milyen kapcsolat van a könyvtárosok és az irodalmárok között. A kérdés megválaszolásához olyan résztvevőket hívtunk meg, akik egyszerre űzik mindkét hivatást. Szó volt arról, hogy mennyiben hasonlít vagy éppen tér el a könyvtáros és az irodalmár gondolkodásmódja, miért van ennyi könyvtáros, aki művészetekkel is foglalkozik, és némi ízelítőt is adnak résztvevőink a saját munkáikból. Mindehhez vendégzenészek biztosították a kíséretet. 

A beszélgetés résztvevői Dancs Szabolcs, a Central European Library and Information Science Review főszerkesztője, költő, Istók Anna, a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ igazgatóhelyettese, Magyar Könyvtárosok Egyesülete, író, költő, Szegedi-Szabó Béla, az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, költő, író, drámaíró voltak. A zenei részeket pedig Dancs Milán énekes, gitáros, Péter János fuvolista (Firkin zenekar) és Takács Tünde oboista biztosították. 

Az esemény moderátora Takácsné Bubnó Katalin volt, aki elmondta, hogy a dolgozószobának otthont adó Könyvtártudományi Szakkönyvtárnak van egy része, ahol kifejezetten könyvtárral kapcsolatos szórakoztató és szépirodalmat olvashatnak a látogatók. Ennek apropóján döntöttünk úgy, hogy az évad utolsó kerekasztal-beszélgetését irodalmi témában tartjuk meg. 

 

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy van-e a meghívott vendégeknek könyvtári tematikájú műve vagy olyan írása, amelyben helyszínként szerepel a könyvtár, esetleg szereplője könyvtáros. Dancs Szabolcs röviden csak annyit válaszolt: van. Ezután kifejtette, hogy vannak olyan művei, ahol egészen konkrétan megjelenik a könyvtárunk, de vannak olyan művei is, ahol csak úgy érti a könyvtárra való utalást az olvasó, ha ismeri a hátteret. Van olyan verse is, amelyet a Könyvtárosok dolgozószobája ihletett. Ekkor megkérte Takácsné Bubnó Katalint, hogy mondja el ennek történetét, hiszen az ő lányának egyik muslicákkal való kísérletéhez kapcsolódott. Ezt a kísérletet mesélték el Szabolcsnak, akit ez megihletett. Szabolcs ezután felolvasta ezt a postfact című versét. Szegedi-Szabó Béla azzal kezdte válaszát, hogy neki át kellett néznie a műveit – mielőtt eljött volna az eseményre – ennek a kérdésnek a megválaszolására. Végül összesen három olyan verset talált, amelyek esetleg beleférnek ebbe a kategóriába. A könyv mint olyan jelen van a műveiben, így áttételes módon, de szerepel a könyvtár. Az első vers, amelyet felolvasott, a Könyv című volt, amely nemcsak a könyvekről, hanem a szakrális szövegekről is szólt. Ezenkívül az Azé a könyv című versét hallhattuk, valamint a Vili és a kék orrszarvú című ifjúsági regényéből olvasott fel egy részletet. A felolvasást Péter János fuvolajátéka egészítette ki. Istók Anna azt mondta, hogy szerinte az első regénye az, ami talán lefedi ezt a kategóriát. Ennek a regényének a főszereplője egy könyvmoly, és tele van a könyv a kedvenc műveiből vett idézetekkel. Fomo poeticus című versével készült ehhez a kérdéshez. Szerinte ez egy olyan lélekvilág, ami a költőkre is jellemző. Ez a verse már korában megjelent az Élet és Irodalom hasábjain. 

 

Ezt követően az írás és a könyvtár kapcsolatára terelődött a szó. Melyik volt hamarabb az életükben? Ad-e valami pluszt az az irodalmi életükben, hogy könyvtárosok, és fordítva? Szegedi-Szabó Béla szerint, mint mindenki életében, az övében is a családi könyvtár a legfontosabb. Édesanyja magyartanár volt, ezért sok jó könyv volt náluk otthon a polcon. Ezek közül Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka című könyvét nagyon szerette olvasni, majd ennek hatására ment el a könyvtárba megnézni, hogy az említett művek közül mi van meg. Első verse 1987-ben jelent meg, a Híd című folyóiratban. A könyvektől és a könyvtártól nagyon sokat kapott. Számára ezek egyfajta spirituális terek, amelyek lefedik az emberek lelkét, és azt gondolja, hogy az irodalmi tudásával tud segíteni a könyvtárban, ahol dolgozik. Istók Anna eredetileg bölcsésznek készült, végül gazdasági agrármérnökként végzett, majd könyvtáros lett. Már évek óta könyvtárosként dolgozott, amikor írni is elkezdett. Később írókört is létrehozott a gödöllői könyvtárban, az IRKA-t (Irodalmi Kerekasztal). Ennek az írókörnek mindig volt egy szakmai mentora – Képes Gábor, Galántai Zoltán, Kabai Loránd –, akiknek a kezei alatt fejlődhettek. Szerinte nagyon sokat ad a szakmájához az, hogy mellette ír is. Például, ha betér egy olvasó a könyvtárba, és azt kéri, hogy ajánljon neki egy jó könyvet, akkor tudja magát ajánlani – viccelődött. Dancs Szabolcsnak előbb volt a versírás, mint a könyvtárak. Ahogy megtanult írni – már hétéves korában –, onnantól kezdve próbálkozik a versírással. Szemléltetésképpen fel is olvasta egyik gyerekkori versének egy részletét. Volt egy időszak az életében, amíg nem írt verseket, de később aztán visszatért hozzá. Azt gondolja, hogy hatással van egymásra az írás és a könyvtár. Istók Anna felolvasta Macskapálinka című novelláját, ami az IRKA Fő az irodalom című kötetben jelent meg, amiben gasztroírások vannak, hozzá tartozó receptekkel. Szegedi-Szabó Béla Hangyabefőtt című regényének egy részletét olvasta fel, ami Porhó szigetéről szólt. Béla felolvasását Péter János fuvolajátéka díszítette.

 

A következő témakörben arról beszélgettünk vendégeinkkel, hogy hogyan jelenik meg az életükben a zene. Azért is gondoltuk fontosnak, hogy erről a témáról beszéljünk, mert a beszélgetésre való felkéréskor vendégeink jelezték, hogy zenei aláfestéssel is készülnek. Szegedi-Szabó Béla elmondta, hogy az ő életében hamarabb volt jelen a zene, mint az irodalom. Alapított is egy népzenei zenekart, ahol brácsázott és basszusgitározott. Miután Magyarországra emigrált, a Hungarotonnál kezdett el dolgozni, ahol sok zenészt megismert. A zene körbefonta az egész életét és irodalmi munkásságát. Például Péter Jánossal is a Hungarotonnál ismerkedett meg, és azóta is barátok, sokat járnak együtt előadni. Ezen az eseményen is fuvolajátékával színesítette felolvasásait. Dancs Szabolcs gimnazista korában kezdett el dalokat írni. A korábban említett szünet, ami az irodalmi munkásságában volt, ezzel ért véget, ennek hatására kezdett el újból írni. Mostanában pedig verseit igyekszik megzenésíteni. Készült is két megzenésített verssel, amelyeket elénekelt fia, Dancs Milán gitárkísérete mellett. Istók Anna zenei általános iskolába járt, zongorázott, énekelt. Olyannyira az élete része a zene, hogy az első regénye is, amely harmadikként jelent meg, zenei tematikára épül. A címe: Elejétől a végéig - da capo al fine. A regény történetvezetése hasonlóságot mutat a de capo al fine zenei utasítással. Ennek a könyvnek a bemutatója a gödöllői könyvtárban volt, és az egyik kolléganője zenét is készített hozzá. Ekkor a kolléganő magához ragadta a mikrofont, és röviden elmesélte ennek történetét. Elmondta, hogy Anna kérésére komponálta ezt a zenét, amelynek a fő tematikája az érzelmek voltak. A témák közé azokat a dalokat illesztette, amelyek a regény egy-egy fejezetéhez kapcsolódtak. Ezután ismét Anna vette át a szót, aki felolvasta Nocturne című versét, amely második regényének nyitánya is egyben. Szegedi-Szabó Béla egy prózaverset olvasott fel, amit kifejezetten erre az alkalomra írt. A címe: Prózavers a költészet és a zene hatalmáról, amelyet ismét Péter János kísért fuvolán.

 

Negyedik, egyben zárókérdése ennek a dolgozószobának az volt, hogy mi az, ami inspirálja vendégeinket, valamint ha van ezzel kapcsolatban vicces történetük, akkor kérjük, azt osszák meg velünk. Szegedi-Szabó Bélának nincs vicces története, de azt mondta, hogy bosszantó annál inkább. Szerinte az író se akar annyira írni, inkább menekülni szeretne az írás elől, de a végzet végül úgyis utoléri. Azt gondolja, hogy fontos íráskor, hogy az ember tisztázza, hogy milyen nézőpontból és kinek beszél. Szerinte az a legbosszantóbb, amikor az ember Dosztojevszkijnek képzeli magát, egész este ír, aztán reggel, amikor felkel, rájön, hogy a szöveg, amin dolgozott, az rossz. Az inspirációi között a neutrális zenéket említette meg, mert ezek nem avatkoznak bele a szövegkonstrukcióba, hanem inkább atmoszférát teremtenek. Istók Annát az atomfizika ihleti meg. Számára a vers varázsige, bűbáj. Emésztőszerv című versét említi, amit egy Kosztolányi-vers ihletett. Szerinte sokszor az írókat, költőket mások irodalmi szövegei ihletik meg. Vele például volt olyan, hogy elolvasott egy 800 oldalas könyvet, amiben csak egy dolog fogta meg, de abból verset írt. Dancs Szabolcs azt mondta, hogy nincs egy olyan dolog, amit mondana, hogy megihleti. Őt sok minden megihleti. Azt mondta, hogy ahelyett, hogy ezeket megpróbálná felsorolni, inkább előadnak néhány dolgot, amiből kiderül, hogy őt mi inspirálja. Takács Tünde oboaelőadó-művész eljátszotta Benjamin Britten Hat metamorfózis Ovidius után című darabjának Pán című tételét, majd Szabolcs felolvasta K-híd című művének első és második versét. Ezután ismét egy oboabetét következett. Francis Poulenc egyik szonátája hangzott el, amely után Szabolcs felolvasta a K-híd harmadik, negyedik és ötödik versét.