Hír

Kutatások, amelyek azt vizsgálják, hogyan olvasunk és miért van még mindig létjogosultsága a nyomtatott szövegnek.

Egyesek szerint a papíralapú könyvek olvasása a múlté lesz. Sőt, azt is, hogy az elektronikus könyvolvasás lesz az általános norma. Ezek a jóslatok nem teljesen alaptalanok. A Kindle és a Kobo népszerűsége ugrásszerűen megnőtt, de a papíralapú könyvek azonban nem tűntek el. Annak ellenére, hogy bármit letölthetnek egy gombnyomással, az emberek továbbra is bemennek a helyi könyvesboltokba vagy antikvár üzletekbe, és papíralapú regényeket vásárolnak. Logikusan nézve észszerűbb a könnyebb megoldást választani. De akkor miért vonzódunk még mindig a nyomtatott verzióhoz?

 

 

Az egyik legérdekesebb ok tudományos alapokon nyugszik. Ha tompítjuk a fényeket, és belekezdünk egy új krimi első fejezetébe, az nem csupán a kíváncsiságunkat elégíti ki, hanem úgy felvillanyozza az agyunkat, mint Manhattan fényei az éjszakai égboltot. Agyunk ugyanis vonzódik az érintéshez, a fizikailag is létező tárgyakhoz és azokhoz a dolgokhoz, amelyek igénybe veszik a térbeli memóriánkat.

Rendkívül fontos kapcsolat van a papír tapintása, a lapozás mozdulata és aközött, ahogyan az olvasott szavakon gondolkodunk. Ezek a fizikai élmények sokkal mélyebb rögzülést segítenek elő, ellentétben azzal, amikor képernyőn olvasunk. Agyunk az e-olvasókat átmeneti, időleges felületként kezeli, így hiába szeretnénk elmélyedni az olvasmányban, valószínűleg kevesebbre fogunk emlékezni belőle.

Mivel az e-könyveket mulandónak érzékeljük, a képernyőről való olvasáskor agyunk kisebb része aktiválódik. Bár a látvány lehet izgalmasabb, kognitív szempontból korántsem nyújt akkora stimulációt.

 

 

A 2025-ös év a lassú életmód (slow living) évének tűnt. Világunkat a nyomás, az időprés és a végeláthatatlan teendőlisták uralják, aminek következtében egyre többen égnek ki testileg és lelkileg. Ki vagyunk éhezve másfajta életfilozófiákra; valami olyasmire vágyunk, ami mentes az állandó stressztől és az örömtelen munkavégzéstől.

Ezért nem meglepő, hogy világszerte egyre népszerűbbek a lassú életmódot hirdető filozófiák. Ezek az eszmerendszerek – legyen szó a dán Hyggéről vagy a dél-afrikai Ubunturól – szerves részét képezik saját kultúrájuknak, mára pedig a globális köztudatba is bekerültek.

Szükségünk van arra, hogy elménk lecsendesedjen és kiszakadhassunk az életünket átható stressz és nyomás állandó alapzajából. Egy nyomtatott könyv kézbevétele megteremti a nyugalomnak azt a ritka pillanatát, amikor fellélegezhetünk és végre egyszerre csak egyetlen dologra összpontosíthatunk.

 

 

A könyvek szelíden dacolnak a képernyőinkről áradó, túlzott figyelemeltereléssel; segítik az elmélyülést a témában, és szembeszállnak azzal a késztetésünkkel, hogy csak felületesen fussuk át az információkat. Nincsenek ezzel másképp a fiatalok sem, ők is vonzódnak a kézzelfogható formátumhoz. Egy 2019-es kutatás kimutatta, hogy a 18–29 éves korosztály 74%-a még mindig a nyomtatott könyveket részesíti előnyben az e-könyvekkel szemben.

Igaz, digitálisan talán gyorsabban olvasunk, mint nyomtatott könyvből, de az esetek többségében vajon ez a cél? Azért olvasunk, hogy örömünket leljük benne, de azért is, hogy megértsük a szöveget. Agyunk el akar mélyedni a tartalomban, meg akarja kérdőjelezni az olvasottakat és a szerző álláspontját. Ahogy egy cikk felületes átfutásának, úgy annak sincs sok értelme, ha csak átsuhanunk egy könyvön, hogy gyorsabban a végére érjünk; ez gyakran csak féligazságok tömkelegét hagyja ránk.

A hagyományos olvasás az agyunk sokkal több területét aktiválja – olyan területeket, amelyeket az újabb technológiák nem képesek elérni. Az, hogy az e-könyvek a technológiai fejlődés jelképei, még nem jelenti azt, hogy automatikusan jobbak is minden tekintetben.

 

 

Aldous Huxley disztópikus regénye, a Szép új világ egy olyan futurisztikus világot ír le, ahol a lakók a mesterségesen generált öröm és boldogság állandó állapotában léteznek. Az emberek csak ennek az élvezetnek élnek, cserébe viszont ritkán élik át a mély elmélyülés pillanatait. E „szép új világ” népe felszínes életet él, a hagyományos életmódot mégis civilizálatlannak tekinti saját, technológiailag fejlett városaihoz képest.

 

 

Huxley sosem ítélte volna el az e-könyveket; elvégre ezek is az olvasás és a kritikai gondolkodás formái. Arra azonban talán figyelmeztetett, hogy nem minden technológiai fejlődés jelent automatikusan magasabb minőséget. Valószínűleg megkérdőjelezte volna a technológiai haladás árát, és feltette volna a kérdést: mit vagyunk hajlandóak feláldozni a fejlődés nevében?

A kézzelfogható könyvek hosszú ideje velünk vannak: az agyagtábláktól a nyomtatott lapokig ívelő útjuk során császárok és arisztokraták polcain is sorakoztak. Lehet, hogy világunk „szép” és valamennyire új is, de nem feledkeztünk meg a régi értékekről. A képernyőink fénye lehet vonzó, de sosem érhet fel a felvillanyozott, működésbe hozott elme vitathatatlan szépségével.

 

Forrás: Why Your Brain Loves Physical Books More Than Screens - Magazine

A kép forrása a cikk.